Sziasztok! Hát én behalok! :'D Kaptam egy kommentárt névtelenül amiben ez áll:
Drága Laura!
Fantasztikusan írsz:D Az összes rész fantasztikus.
Imádom a blogot. Igaz, hogy az utobbi részek rövidek voltak, de annál
jobbak;). Várom a kövit ^-^ siess vele!!
Üdvözlettel: A titkos imádod
Köszönöm Édes, ez nagyon aranyos volt :) Én meg titeket imádlak <3 Hihetetlenek vagytok! Itt vigyorgok a gép előtt, mint valami ütődött.. :') És így most vissza írnék a titkos imádómnak.
Drága Titkos Imádó!
Én fantasztikusan írok? Ugyan már.. Csak sok blogot és könyvet olvastam.. Az összes rész fantasztikus? Hát köszönöm, de én nem érzem annak.. Imádlak. Sajnálom, hogy rövidek a részek.. Tényleg igyekszem minél hosszabbra, izgalmasabbra írni, de nem oly' egyszerű.. Mindig átnézem, kijavítom, de van mikor így is rengeteg hibát ejtek..
És ez az utolsó pár szó mindenkihez szól: Köszönöm, hogy olvassátok - e gyatra, ritka rossz -szép szóval- blogot. Komolyan.. El sem tudjátok hinni, mit jelent ez nekem.. Lehet nem látogatjátok sokan, de nekem ez is megfelel, amíg van ki olvassa..
És egy újabb bejelentés.. A blog kinézete hamarosan megváltozik.. Minden érdem ennek a blognak a készítője. Nem tudom körülbelül mikor lesz kész, de remélem minél előbb!
További szép napot, estét, reggelt!
Laura
xx
2014. július 3., csütörtök
2014. július 2., szerda
12.rész
Sziasztok! Remélem tetszeni fog a rész (: Már 2600+ megtekintés van a blogon, aminek örülök, hisz alig olvassák. Köszönöm a 4 pipát és a 2 komit. Nem fecsegek tovább.. Jó olvasás!
.gif)
*Két héttel később*
Két hét mit sem változtatott. Amy már itt alszik velem, egy szobában. Fél, hogy ennél nagyobb marhaságot fogok csinálni. Ennél nagyobb marhaságot? Ennél? Ennél talán az lenne a legnagyobb marhaság, ha levetném magam egy szikla szirt tetejéről. Már így is nagy baromságot csinálok. Vagdosom magam, füves cigit szívok, rossz társaságban vagyok. Amy, Will, Liam és most már Zayn is léptem minden egyes mozdulatát lesik, még ha távolabbról is. Nem szólók hozzá senkihez, aki nem a társaságomhoz tartozik. Anya éjjel - nappal apuval van bent a kórházban. És a szöszi... Nos, ő... Elcsodálkozott rajtam, úgy, mint a suli többi diákja is. Anya beszélt a tanárokkal, hogy most legyenek velem, kíméletesebbek, megértők. Ugyan.. Mintha oly' annyira meghatotta volna őket anyám kérése. Jobban szívatnak, mint eddig valaha. Az egyetlen megértő tanár, a töri tanár volt.
Lassan sétáltam be az iskola kapuján. A többi diák mind elcsendesedett mikor megláttak. A mai nap kivételes lesz. Most nem a szokásos rossz társaság felé indultam, hanem Amy és Will társaságába. Ja, azt nem is említettem, hogy Amy vigyázz rám, nálunk alszik, mégis külön jövünk suliba. Will megbökte Amyt és mondott neki valamit, mire a nekem háttal álló lány megfordult és rám szegezte tekintetét. Úgy nézett rám, mint egy szellemre. Nem csodálom. Két hete nem szólok hozzá.
A külsőm is teljesen megváltozott. Tetőtől - talpig feketében vagyok, a lábamon fekete bakancs. Körmeim egyedül pirosak. A hajam még mindig barna, azt nem festettem be. Rövid pólóm miatt látszódtak a hegek, és a friss vágások bal, és jobb karomon is egyaránt. Erőtlenül emeltem fel a kezemet és intettem nekik, valami vigyor félével az arcomon. Will összefonta karjait mellkasa előtt ezért izmai megfeszültek. Amy meg csak végigmért engem, hagyva, hogy kezei lógjanak maga mellett.
- Helló. - nyögtem ki nekik végül valamit rekedtes hangomon.
- Jézusom! - sikkantott fel Amy, majd erősen elkapta a kezemet mielőtt leengedtem volna magam mellé. - Ne! Ne, Gwen! Ezt fejezd be! Mi a rohadt életért jó ez? - dühöngött Amy miközben a ma reggeli mély vágásokat nézte.
- Vagy ez, vagy az, hogy levetem magam egy szikla tetejéről. - vigyorogtam önelégülten.
- 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10. - számolta Amy a friss vágásokat. Rosszallóan nézett, majd tíz jó nagy ütést adott a bal karomra. Egy - két vágás megint elkezdett vérezni, mire Amy falfehér arccal megdermedt.
Nevettem reakcióján. Will mérgesnek tűnt, de nem igazán zavartattam magamat. Megfordultam a többiek felé, kértem egy zsepit, és miután egy 10.-es lány adott visszafordultam feléjük. A zsepivel letörölgettem a vért, és utána megmutattam Amynek, hogy semmi bajom. A véres zsepit kidobtam a közelünkbe lévő kinti kukába, és vigyorogva mentem vissza hozzájuk. Ránéztem Willre, aki szikrákat szóró, vérben forgó, dühös szemmel nézett vissza rám. Még sose láttam így őt...
- Will... - mondtam és a kezemet az arca felé nyújtottam, de mielőtt hozzá érhettem volna, ellökte magától azt. - Ne hisztizz már, mint egy kislány.
Will felkapta a vizet és erőből beleütött a mellettünk lévő falba. Mikor elhúzta kezét kisebb lyuk tátongott rajta. Nagy léptekkel elindult kifelé a suliból. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Ránéztem Amyre, aki csak rázta a fejét. Vissza néztem Will egyre jobban távolodó alakjára. Táskámat ledobva a földre kezdtem el Will után futni. A kapuban találkoztam Liamék értetlen arcával, amint Will után futok az erdőbe.
Egyre beljebb haladtunk a sűrűben. Hiába kiabáltam Will után, egyszerűen nem volt képes megállni. Az erdő kezdett sötétedni és ezt Will is észrevette. Mivel a sarkában voltam, mikor megfordult nem vettem észre és neki futottam a mellkasának. Időben kapta el alkaromat, így nem estem seggre. Miután gyorsan elengedett én olyan gyorsan öleltem meg. Szorosan fogtam derekát és nem akartam elengedni. Egy hangos, fülsiketítő durranást hallottam. Összerezzentem az éles hangra.
Will össze esett. Lenéztem a földre esett fiúra. Véres volt alatta a talaj. Sikítottam egyet, mikor mellettem repült el egy golyó. Nem érdekeltek a rám zúduló golyók. Leguggoltam Willhez. Szeme rajtam volt, szájából folyt a vér. Egy halvány mosolyt erőltetett rám, majd becsukta a szemét. Sírtam, üvöltöttem, sikítottam, dühöngtem. Felnéztem Will arcáról egyenesen a tüzelőre. Mikor megláttam az arcot az a maréknyi bátorságom is elszállt.
Jake...
Egy golyó eltalálta a mellkasom. Sikítottam. Féltem. Féltem, hogy itt fogok meghalni. Féltem Will állapota miatt. De legjobban attól féltem, hogy Jake előbb ér ide hozzám, mint a halál. Összeestem a hideg, nyirkos talajra. Éreztem ahogyan a vér kiszivárog a sebből. Mielőtt teljesen elvesztettem az eszméletemet, egy reccsenést hallottam, és utána éreztem a jobb lábamban nyilalló fájdalmat. Egy utolsó vérfagyasztó sikoly hagyta el számat, mielőtt minden elsötétült volna...
*Amy szemszöge*
Gwen Will után futott. Pont mikor Liam és a többiek érkeztek. Liam mosolyogva jött felém és én mosolyogva vártam őt. Csókban forrtunk össze. Mikor elváltunk átöleltem nyakát, közben néztem ahogy Niall egy ribanccal flörtöl. Elengedtük egymást és Liam kérdő tekintetével találtam magam szembe. Biztos kíváncsi volt az előbb történt eseményre.
Gyorsan elmagyaráztam neki mindent. Liam csak bólintott egyet. Mikor száját beszédre nyitotta egy lövés hangját lehetett hallani az erdő felől. Mindenki kíváncsian fordult az erdő felé. Nem sokra rá egy sikítást lehetett hallani, majd még több lövést. Mindenki elindult kifelé az erdőbe. Gwen és Will az erdőbe mentek. Elkezdtem futni mikor erre rájöttem. A többiek ezt látva utánam kezdtek el szaladni. Ismét egy lövést lehetett hallani. Sikítást, üvöltést lehetett hallani. gyorsítottam a tempón.
Magamban imádkoztam, hogy ne legyen semmi bajuk. Ismét egy lövést és utána egy sikolyt lehetett hallani. Ez már egészen közelről jött. Hallottam egy reccsenést, majd egy újabb sikolyt. Minden elcsöndesült. Csak tőlünk zengett az erdő. A varjak krákogtak, a szél fújt. Rossz előérzetem volt. Megpillantottam egy magas, sötét alakot. Előtte két test hevert vérben. Valaki elfutott mellettem egyenesen neki a sötét alaknak. Mindenki oda ért lassan. Én is lassítottam.
Könnyek gyülekeztek szemeimbe. Amíg pár fiú a sötét alakot fogták le és fegyverezték le, sokan a két test köré gyűltek. Will és Gwen volt az. Gwen mellkasa megvolt lőve és Will gondolom a hátán, mert nem látszódott semmi a felső testét takaró pólón, de ő alatta is vér tócsa volt. Sírva térdeltem le közéjük, de Gwen felé fordultam. Szeme le volt csukva. Ránéztem Willre, neki is le volt csukva a szeme. Valaki föl kapta Gwen testét a földről és kifelé kezdett futni vele.
Két - három fiú kezdte kifelé cipelni Willt. A sötét alakot jobban megnézve rájöttem ki is ő. Mérhetetlen dühöt éreztem. Felment a pumpám és csak Liam karjai választottak el attól, hogy felvegyem a földről a pisztolyt és addig lőjem ameddig mozog. Iszonyatosan hangos ordítás szakadt ki torkomból, mikor rám vigyorgott. Felpattantam a földről és már indultam volna, de csak volna.. Liam Karjai körbezártak és nem engedtek el... Vergődtem szorítása alatt.
Öt srác fogta Jaket és indult ki velünk együtt az erdőből. A többiek már mind kirohantak. Zayn megfogta a fegyvert és felvette, majd szépen, gyorsan elindultunk kifelé. Mikor kiértünk minden a feje tetején állt. Öt rendőr kocsi, négy mentő. A tanárok és az igazgató is kint volt. Átfurakodtunk a tömegen és éppen láttam amikor Gwent egy hordágyra rakják. Will után már becsukták az ajtókat és vinnyogva, villogva elindult a mentő autó.
Gwen hordágyához léptem. Lélegeztető maszk volt rajta. Megkérdezték, hogy ki vagyok és mikor elmondtam, hogy Gwen legjobb barátnője engedték, hogy felszálljak a mentős kocsiba. Leültem Gwen mellé és megfogtam a kezét. Gyengéden szorongattam. Kinéztem a még nyitott ajtón. Mindenki befele kukucskált. Láttam amint Jaket a rendőr autóba tuszkolják. Ránéztem Liam aggódó arcára. Visszanéztem Gwenre. Szörnyű volt így látni őt.. Egy mentős folyamatosan nyomogatta azt a valamit ami levegőt adott Gwennek.
Egy másik mentős is felszállt és be akart nyugtatózni, mert fel voltam dúlva. Be adtak egy adag nyugtatót, de nem igazán éreztem a hatását. Végül becsukták az ajtókat és elindultunk a kórházba. Féltem Gwen anyának reakciójától. Összefog omlani, ha megtudja, hogy lányát meglőtték és sok vért vesztett... Ránéztem Gwen arcára. Békésnek, nyugodtak tűnt. Már csak abban imádkoztam magamban, hogy ne haljon meg, és ne hagyjon minket magunkra... Talán... Örökre...
Két hét mit sem változtatott. Amy már itt alszik velem, egy szobában. Fél, hogy ennél nagyobb marhaságot fogok csinálni. Ennél nagyobb marhaságot? Ennél? Ennél talán az lenne a legnagyobb marhaság, ha levetném magam egy szikla szirt tetejéről. Már így is nagy baromságot csinálok. Vagdosom magam, füves cigit szívok, rossz társaságban vagyok. Amy, Will, Liam és most már Zayn is léptem minden egyes mozdulatát lesik, még ha távolabbról is. Nem szólók hozzá senkihez, aki nem a társaságomhoz tartozik. Anya éjjel - nappal apuval van bent a kórházban. És a szöszi... Nos, ő... Elcsodálkozott rajtam, úgy, mint a suli többi diákja is. Anya beszélt a tanárokkal, hogy most legyenek velem, kíméletesebbek, megértők. Ugyan.. Mintha oly' annyira meghatotta volna őket anyám kérése. Jobban szívatnak, mint eddig valaha. Az egyetlen megértő tanár, a töri tanár volt.
Lassan sétáltam be az iskola kapuján. A többi diák mind elcsendesedett mikor megláttak. A mai nap kivételes lesz. Most nem a szokásos rossz társaság felé indultam, hanem Amy és Will társaságába. Ja, azt nem is említettem, hogy Amy vigyázz rám, nálunk alszik, mégis külön jövünk suliba. Will megbökte Amyt és mondott neki valamit, mire a nekem háttal álló lány megfordult és rám szegezte tekintetét. Úgy nézett rám, mint egy szellemre. Nem csodálom. Két hete nem szólok hozzá.
A külsőm is teljesen megváltozott. Tetőtől - talpig feketében vagyok, a lábamon fekete bakancs. Körmeim egyedül pirosak. A hajam még mindig barna, azt nem festettem be. Rövid pólóm miatt látszódtak a hegek, és a friss vágások bal, és jobb karomon is egyaránt. Erőtlenül emeltem fel a kezemet és intettem nekik, valami vigyor félével az arcomon. Will összefonta karjait mellkasa előtt ezért izmai megfeszültek. Amy meg csak végigmért engem, hagyva, hogy kezei lógjanak maga mellett.
- Helló. - nyögtem ki nekik végül valamit rekedtes hangomon.
- Jézusom! - sikkantott fel Amy, majd erősen elkapta a kezemet mielőtt leengedtem volna magam mellé. - Ne! Ne, Gwen! Ezt fejezd be! Mi a rohadt életért jó ez? - dühöngött Amy miközben a ma reggeli mély vágásokat nézte.
- Vagy ez, vagy az, hogy levetem magam egy szikla tetejéről. - vigyorogtam önelégülten.
- 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10. - számolta Amy a friss vágásokat. Rosszallóan nézett, majd tíz jó nagy ütést adott a bal karomra. Egy - két vágás megint elkezdett vérezni, mire Amy falfehér arccal megdermedt.
Nevettem reakcióján. Will mérgesnek tűnt, de nem igazán zavartattam magamat. Megfordultam a többiek felé, kértem egy zsepit, és miután egy 10.-es lány adott visszafordultam feléjük. A zsepivel letörölgettem a vért, és utána megmutattam Amynek, hogy semmi bajom. A véres zsepit kidobtam a közelünkbe lévő kinti kukába, és vigyorogva mentem vissza hozzájuk. Ránéztem Willre, aki szikrákat szóró, vérben forgó, dühös szemmel nézett vissza rám. Még sose láttam így őt...
- Will... - mondtam és a kezemet az arca felé nyújtottam, de mielőtt hozzá érhettem volna, ellökte magától azt. - Ne hisztizz már, mint egy kislány.
Will felkapta a vizet és erőből beleütött a mellettünk lévő falba. Mikor elhúzta kezét kisebb lyuk tátongott rajta. Nagy léptekkel elindult kifelé a suliból. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Ránéztem Amyre, aki csak rázta a fejét. Vissza néztem Will egyre jobban távolodó alakjára. Táskámat ledobva a földre kezdtem el Will után futni. A kapuban találkoztam Liamék értetlen arcával, amint Will után futok az erdőbe.
Egyre beljebb haladtunk a sűrűben. Hiába kiabáltam Will után, egyszerűen nem volt képes megállni. Az erdő kezdett sötétedni és ezt Will is észrevette. Mivel a sarkában voltam, mikor megfordult nem vettem észre és neki futottam a mellkasának. Időben kapta el alkaromat, így nem estem seggre. Miután gyorsan elengedett én olyan gyorsan öleltem meg. Szorosan fogtam derekát és nem akartam elengedni. Egy hangos, fülsiketítő durranást hallottam. Összerezzentem az éles hangra.
Will össze esett. Lenéztem a földre esett fiúra. Véres volt alatta a talaj. Sikítottam egyet, mikor mellettem repült el egy golyó. Nem érdekeltek a rám zúduló golyók. Leguggoltam Willhez. Szeme rajtam volt, szájából folyt a vér. Egy halvány mosolyt erőltetett rám, majd becsukta a szemét. Sírtam, üvöltöttem, sikítottam, dühöngtem. Felnéztem Will arcáról egyenesen a tüzelőre. Mikor megláttam az arcot az a maréknyi bátorságom is elszállt.
Jake...
Egy golyó eltalálta a mellkasom. Sikítottam. Féltem. Féltem, hogy itt fogok meghalni. Féltem Will állapota miatt. De legjobban attól féltem, hogy Jake előbb ér ide hozzám, mint a halál. Összeestem a hideg, nyirkos talajra. Éreztem ahogyan a vér kiszivárog a sebből. Mielőtt teljesen elvesztettem az eszméletemet, egy reccsenést hallottam, és utána éreztem a jobb lábamban nyilalló fájdalmat. Egy utolsó vérfagyasztó sikoly hagyta el számat, mielőtt minden elsötétült volna...
*Amy szemszöge*
Gwen Will után futott. Pont mikor Liam és a többiek érkeztek. Liam mosolyogva jött felém és én mosolyogva vártam őt. Csókban forrtunk össze. Mikor elváltunk átöleltem nyakát, közben néztem ahogy Niall egy ribanccal flörtöl. Elengedtük egymást és Liam kérdő tekintetével találtam magam szembe. Biztos kíváncsi volt az előbb történt eseményre. Gyorsan elmagyaráztam neki mindent. Liam csak bólintott egyet. Mikor száját beszédre nyitotta egy lövés hangját lehetett hallani az erdő felől. Mindenki kíváncsian fordult az erdő felé. Nem sokra rá egy sikítást lehetett hallani, majd még több lövést. Mindenki elindult kifelé az erdőbe. Gwen és Will az erdőbe mentek. Elkezdtem futni mikor erre rájöttem. A többiek ezt látva utánam kezdtek el szaladni. Ismét egy lövést lehetett hallani. Sikítást, üvöltést lehetett hallani. gyorsítottam a tempón.
Magamban imádkoztam, hogy ne legyen semmi bajuk. Ismét egy lövést és utána egy sikolyt lehetett hallani. Ez már egészen közelről jött. Hallottam egy reccsenést, majd egy újabb sikolyt. Minden elcsöndesült. Csak tőlünk zengett az erdő. A varjak krákogtak, a szél fújt. Rossz előérzetem volt. Megpillantottam egy magas, sötét alakot. Előtte két test hevert vérben. Valaki elfutott mellettem egyenesen neki a sötét alaknak. Mindenki oda ért lassan. Én is lassítottam.
Könnyek gyülekeztek szemeimbe. Amíg pár fiú a sötét alakot fogták le és fegyverezték le, sokan a két test köré gyűltek. Will és Gwen volt az. Gwen mellkasa megvolt lőve és Will gondolom a hátán, mert nem látszódott semmi a felső testét takaró pólón, de ő alatta is vér tócsa volt. Sírva térdeltem le közéjük, de Gwen felé fordultam. Szeme le volt csukva. Ránéztem Willre, neki is le volt csukva a szeme. Valaki föl kapta Gwen testét a földről és kifelé kezdett futni vele.
Két - három fiú kezdte kifelé cipelni Willt. A sötét alakot jobban megnézve rájöttem ki is ő. Mérhetetlen dühöt éreztem. Felment a pumpám és csak Liam karjai választottak el attól, hogy felvegyem a földről a pisztolyt és addig lőjem ameddig mozog. Iszonyatosan hangos ordítás szakadt ki torkomból, mikor rám vigyorgott. Felpattantam a földről és már indultam volna, de csak volna.. Liam Karjai körbezártak és nem engedtek el... Vergődtem szorítása alatt.
Öt srác fogta Jaket és indult ki velünk együtt az erdőből. A többiek már mind kirohantak. Zayn megfogta a fegyvert és felvette, majd szépen, gyorsan elindultunk kifelé. Mikor kiértünk minden a feje tetején állt. Öt rendőr kocsi, négy mentő. A tanárok és az igazgató is kint volt. Átfurakodtunk a tömegen és éppen láttam amikor Gwent egy hordágyra rakják. Will után már becsukták az ajtókat és vinnyogva, villogva elindult a mentő autó.
Gwen hordágyához léptem. Lélegeztető maszk volt rajta. Megkérdezték, hogy ki vagyok és mikor elmondtam, hogy Gwen legjobb barátnője engedték, hogy felszálljak a mentős kocsiba. Leültem Gwen mellé és megfogtam a kezét. Gyengéden szorongattam. Kinéztem a még nyitott ajtón. Mindenki befele kukucskált. Láttam amint Jaket a rendőr autóba tuszkolják. Ránéztem Liam aggódó arcára. Visszanéztem Gwenre. Szörnyű volt így látni őt.. Egy mentős folyamatosan nyomogatta azt a valamit ami levegőt adott Gwennek.
Egy másik mentős is felszállt és be akart nyugtatózni, mert fel voltam dúlva. Be adtak egy adag nyugtatót, de nem igazán éreztem a hatását. Végül becsukták az ajtókat és elindultunk a kórházba. Féltem Gwen anyának reakciójától. Összefog omlani, ha megtudja, hogy lányát meglőtték és sok vért vesztett... Ránéztem Gwen arcára. Békésnek, nyugodtak tűnt. Már csak abban imádkoztam magamban, hogy ne haljon meg, és ne hagyjon minket magunkra... Talán... Örökre...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)