16.rész

Sziasztok cicák... Megérdemlem a haragotokat, és teljesen jogos is. Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok az új részre. Ettől függetlenül remélem tetszeni fog nektek a rész. Jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot! Boldog karácsonyt utólag, Boldog szülinapot Nyuszikámnak is és Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak! Lots of love <3



Imádok vele lenni! Ő egyszerűen olyan számomra, mint egy angyal. Ő maga a megtestesült csoda. Ha Niall a közelemben van olyan, mintha semmi gondom - bajom nem lenne. Csak élvezem a társaságát.

Gondolkodásomból az riasztott fel, hogy Niall arca közeledett az enyémhez. Ijedten pásztáztam gyönyörű, csillogó szemeit. Pár centire az arcomtól megállt és végig járatta szemeit rajtam. Megnyalta alsó ajkát és visszadőlt az ülésre. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mellkasom mélyéről.

Per pillanat a fiúk házához tartottunk a BMW-vel. Liam a vezető ülésben az anyós ülésben Amy foglalt helyet. Niall és én hátul ültünk. Niall keze a térdemre került, mire én a szőke fiúra néztem. Vigyorogva nézett vissza rám. Elpirultam és meleg tenyerét levettem térdemről. A nevetése az egész autót betöltötte.

Tovább nem foglalkoztam velük, kibámultam az ablakon és néztem a csodálatosabbnál, csodálatosabb házakat. Gyönyörű volt mindegyik. Fejem majdnem koppant a fejtámlában mikor Liam fékezett.

- A kurva életbe! - kiáltott fel Liam.

Niall és Liam egy emberként szálltak ki a kocsiból, aztán csak egy csipogást lehetett hallani. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az be volt zárva. Liam bezárt minket! Pánikolva néztem Amyre, de az Ő nyugodtsága se tetszett túlzottan. Hirtelen meggondolásból letekertem az ablakot és amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam. Amy kiabált utánam, de nem törődve vele bicegtem a törött lábammal arra amerre a fiúk mentek.

Ez volt az egyetlen romos épület az utcában. És a két fiú pont oda ment be.

Nagy sietségemben megbotlottam többször is, de egyszer sem estem el szerencsére. Mikor beértem az épületbe nem sok mindent tudtam felmérni. Egy ember állt nekem háttal, ismerős volt még így, hátulról is. Merészkedtem beljebb menni ám evvel hatalmas hibát követtem el. Az ismerős ismeretlen hátra fordult és észrevett. A vér megfagyott ereimben. Lélegzetem benn maradt. Az ördögi vigyor ajkain, a villogó szemei, fenyegető testtartása mind közrejátszott ebben.

Könnyes szemeimet Niallre és Liamre kaptam. Niall majd' szétrobbant idegében, Liam állkapcsa megfeszült és ökölbe szorította kezét. Ekkor Amy is betoppant, rávezettem a szememet evvel elvonva a figyelmemet az alakról. Ezt kihasználva magához rántott és valami hideget fogott a halántékomhoz. Mikor kibiztosította rájöttem milyen fegyver is az. Pisztoly. Mindig rajongtam ezért a fegyverért, de most, hogy a halántékomnál van kibiztosítva nem igazán tetszik.

- Bűn, hogy a Földön vagy és szívod az oxigént. - suttogta fülembe. - Megfogsz halni, te kis szajha!

Testem reszketett, szemeimből a könny patakként folyt. Egy elapaszthatatlan patak. Ha nem tartott volna összeestem volna. Erőt véve magamon befejeztem a bőgést és szilárdan álltam minden terhet, amit most rám rakott. Egy tudat nyugtatott; megismertem Niallt és teljesen boldoggá tett, még ha kevés időre is. Mosolyom arcomra fagyott és végig az angyalt néztem.

- Hát akkor csak hajrá! Úgyis eleget szenvedtem, mondhatni szívességet teszel evvel nekem. Ezer köszönet érte. - a szavak ajkaimon meggondolás nélkül estek ki. És a legszörnyűbb, hogy igazak is.

Niall szemei tágra nyíltak, Amy hangosan felzokogott. Liam lehajtott fejjel meredt a talajra. Fájdalmat okozok mindenkinek, minden perceb, ha kell, ha nem. Nem akarom ezt tovább csinálni.

- Húzd már meg azt a rohadt pisztolyt! Mit tökölsz annyit? - kezdtem türelmemet venni.

- NEM! - Niall hangja az egész romot átjárta, beleremegett üvöltésébe. - Élned kell, te hülye! Muszáj élned! Ha az életem árán is múlik életben maradsz!

- Szavadon foglak, Niall. - szólalt fel a mögöttem lévő személy.

Meglepetten bámultam fel a személyre. Ismerik egymást? Micsoda buta kérdés, hisz Niall kit nem ismer a rossz oldalról? Sóhajt szakadt fel belőlem. Gipszemnek hála nagyot tudok taposni lábra és ezt kihasználva rátapostam. Azt hittem megsüketülök mikor felordított. Ellökött engem magától és mikor célozni próbált a falat találta el. Amy mögötte állt valamit szorongatott kezében. Mögé lépett és azt a valamit meglendítette fejéhez. Mikor csattant a fején a sörös üveg (?) azonnal összeesett.

Niall volt az első aki hozzám rohant és megölelt. Meglepődtem, de azért visszaöleltem. Ha ilyenekért kapok ölelést többször fogom magam a halál küszöbére hajszolni. Saját gondolatomra nyakába kuncogtam, mire kirázta a hideg. Reakciója megmosolyogtatott. Mikor elengedett vissza egyenesedett. Egy és fél fejjel volt magasabb nálam. Amy majdnem megvert azért amit mondtam. Liam csak állt mint egy darab fa, mikor megmozdult akkor kifelé vette az irányt.

Utána iramodtam és beültem a kocsiba hátra. Ugyan az volt a felállás mint mikor erre jöttünk. Tovább folytattuk az utat a fiúk házához. Liam szokatlanul csendben volt, mikor a közelében voltam. Nem tudom mi baja lett, de ez azóta megy mióta kórházba kerültem. A suliban is kerül, erről megkérdeztem Zaynt miért van, de semmit nem felelt rá. Nialltől nem merem megkérdezni, Amy meg egyszerűen témát váltana.

Egyetlen megoldás maradt; Liamtől kell megkérdeznem, és addig kell nyaggatom míg el nem árulja. Nehéz menet lesz, de megcsinálom!

* 2 órával később *

- Liam! Az Isten szerelmére mondd már el mi a bajod velem! - dühös voltam. Liam kihúzta a gyufát nálam.

- Ha elmondom békén hagysz 5 kibaszott percre? - fújtatta méreggel áztatta szavait.

Bólintottam. Sóhajtott és belekezdett. - Miután a kórházban elmondtad mi történtént én... Én teljesen megtörtem, tudni, hogy az akire húgomként nézek majdnem nemi erőszak áldozata volt, és látni azt ahogy a kórházi ágyon fekszel. Szörnyű volt. Ezért elhatároztam, hogy inkább kerülek. Persze ezt is a saját érdekemben. - keserűen felnevetett.

Szóval Liam kerülni akar. Hát akkor legyen. Nem nehezítem meg a dolgát. Felálltam az ágyáról és szép lassan kisétáltam. Mikor kiértem a nappaliba mindenki engem nézett. Niall arcát kémleltem, valami furcsa volt rajta. Mikor ajka körül jártam szemeimmel rájöttem mi az. Egy fekete piercing ékeskedett szájának alsó felén, ott is a jobb oldalon.

Összeráncolt szemöldökkel indultam meg felé. Egyre jobban a piercinget kémleltem. Mikor elé értem a fémkarika felé nyúltam, hátha csak valami mű dolog. De nem az volt. Valódi. Lehetetlen, hogy nem láttam eddig azt a kis pontot, hisz annyiszor kémleltem már arcát. Meglepettségemben hátraléptem tőle és a szemközti kanapéra ültem Zayn mellé.

Zayn mosolyogva vette át vállamon bal karját és magához húzott. Nyomott egy puszit homlokomra, mellkasára feküdtem és becsuktam a szemem. Akárhogy is vártam az édes sötétség nem jött el értem, ezért hallottam a rólam folytatott birtoklási vágyukkal kapcsolatos vitájukat.

Részlet

Először is avval kezdeném, hogy még egy blogomnál se tettem ilyet. Szóval ez most különleges eset.
Egy részletet fogok most mutatni a következő részből, amely reményeim szerint tetszik majd. A részt nemsokára hozom, nem kell sokat várnotok. Addig is; Sziasztok.

Részlet:

Mikor beértem az épületbe nem sok mindent tudtam felmérni. Egy ember állt nekem háttal, ismerős volt még így, hátulról is. Merészkedtem beljebb menni ám evvel hatalmas hibát követtem el. Az ismerős ismeretlen hátra fordult és észrevett. A vér megfagyott ereimben. Lélegzetem benn maradt. Az ördögi vigyor ajkain, a villogó szemei, fenyegető testtartása mind közrejátszott ebben.