Sziasztok. 1 éves múlt a blog... Huh... Hát... Nem tudok mit mondani - ez esetben írni. -. Csak szeretném megköszönni, hogy kitartottatok - már aki kitartott. - mellettem. Tudom, nem túl sűrűn vannak részek. Mélységesen sajnálom. Mentségeket nem keresek, mert nem vagyok köteles. Van magánéletem, mint mindeninek, és nem mindenkinek jut az élet habos oldala. A titkos imádómtól jött egy olyan mondat amin elgondolkodtam. Nos drágám... El kell szomorítsalak, de igenis baj van. Ráadásul, ha minden igaz a szívemmel. De ez nem lényeges. Nos, nem húzom tovább az időt. Jó olvasást! Imádlak titeket!
U.i.: Mit szóltok Zayn kilépéséhez? (Tudom buta kérdés, de na...)
U.i.i.: Holnap gondoljatok rám, (csütörtök) vizsgát írok matekból és nem vagyok túl jó matekos. :'D
Az élet szép, az élet jó. Sokat mondják ezt, nem? De talán csak azok mondják akiknek tökéletes élet jutott. Hogy kinek mi jut eszébe a tökéletes szóról, az változik. Nálam a tökéletes szó Niall-t jelenti.
Nem tudom mennyi ideje tettethettem, hogy alszok, de biztos, hogy nem két percig. Mikor kinyitottam a szemem, rajtam és Zayn-en kívül, senki nem volt a nappaliban. Még világos volt és ahogy láttam ragyogóan sütött a nap. Felkeltem Zayn mellkasáról és nyújtóztam egyet, mikor végeztem felé fordultam. Valami nem stimmelt vele. A szemei nem csillogtak boldogan, arcán nem játszott a pajkos vigyor.
- Hé! - ujjammal mellkason böktem. - Történt valami?
Volt egy kis idő mikor bealudtam, tény és való, de kötve hiszem, hogy annyi idő alatt történt volna bármi is. Rám nézett és csak megrázta a fejét. Feltápászkodott a kanapéról és elindult a hátsókert felé. Szó nélkül követtem, mint egy kiskutya. Talán tényleg az voltam. Egy kiskutya aki segítségre szorul.
Mikor elhúzta az üvegajtót, megvárta amíg én is kimegyek és csak azután húzta vissza be.
Kint volt mindenki és vízipisztolyokkal lövöldözték egymást. Mikor Amy elfutott mellettem rám lőtt és futott tovább. Mérgelődtem volna amiatt, hogy vizes lettem, ha a göndör hajú fiú nem nyom a kezembe egy pisztolyt, édesen mosolyogva. Amint a kezemben fogtam a fegyveremet Amy-t kezdtem el keresni. Mindenhonnan csak szítok szavakat és nevetést lehetett hallani. Mikor megtaláltam Amy-t mögé surrantam, mint valami profi bérgyilkos, ráfogtam a fejére a fegyvert és...
És Amy megfordult, pont akkor amikor elkezdtem tüzelni rá, így a víz az arcát érte. Sikítozni kezdett, ugrált, káromkodott amíg én a fűben térdeltem a hasamat fogva a nevetéstől. A fiúk körbeálltak engem és még Amy is csatlakozott hozzájuk. A megérzésem nem sugallt jót. Mindenki rám szegezte fegyvernek álcázott játékát. Futottam volna én, hogy mentsem az irhám, de az a nyavalyás gipsz nem hagyott. Így csak felemeltem mindkét kezem a levegőbe. Amelyikben a pisztoly volt egy kicsit remegett a víz alatt.
- A fegyvert rakd le a földre! - utasított Niall.
- És gurítsd ide nekem! - folytatta Liam.
Sóhajtva, de megtettem amit kértek. Leraktam a pisztolyt, majd Liam lábához gurítottam. Amint a lábához ért a pisztolyom egy emberként tüzet nyitottak rám. Csendben tűrtem, ameddig ők nevettek. Szememet szorosan lehunytam, mert valamelyik az arcomra célzott. Ha tippelnem kell, akkor Amy volt az. Addig lőttek, ameddig ki nem fogyott a víz a tartályokból. Aztán már csak azt éreztem, hogy valaki egy törülközőt vág hozzám.
Feltápászkodtam a földről és a lefolyó cseppeket kezdtem el törölni. Még ott is vizes voltam, ahol nem lett volna szabad. Úgy nézhettem ki, mint egy ázott kutya. Még egy törölköző landolt a fejemen és valaki elkezdte dörzsölni a hajamat. Fejemet hátravetve néztem a rám vigyorgó Amy-t. Sóhajtva törölköztem és mikor éreztem, hogy úgy ahogy sikerült normálisan megtörölköznöm be trappoltam a házba. A fiúk már rég a kanapén terpeszkedtek és a TV-re meredtek amiben éppen egy focimeccs ment. Amy mögém lépett és egy puszit nyomott a fejemre. Furcsán néztem rá mire megrántotta vállait.
- Nem megyünk el biliárdozni? - tettem fel a kérdésemet.
Egy emberként csitítottak le.
Ez most komoly?! Ránéztem a televízió képernyőjére, miután megláttam, hogy az FCB és a Real Madrid játszik megértettem mindent. Csalódottan nyöszörögve ültem le a kanapé karfájára Niall mellé. Nem sokáig ültem ott. Éppen hogy leültem, Niall a derekamnál fogva a lábaira húzott és ölelte át derekamat. Kezeit a hasam előtt összekulcsolta. Szorosan tartott. Össze voltam zavarodva, semmit nem értettem. Zayn idegesen állt fel a helyéről, felrohant a lépcsőn és egy hangos csattanással jelezte, hogy beért a szobájába.
Elkezdtem mocorogni az ölében cserébe morgást és szorosabb ölelést kaptam. Nagy nehezen Niall felé tudtam fordulni és inkább az ő arcát néztem, mint azt az idióta meccset. Arca mereven bámulta a képernyőt. Jobb kezemet felemelve, azon belül mutatóujjamat az arcára nyomtam, majd elhúztam. Mikor tekintetét levette a TV-ről úgy nézett rám, mint egy igazi idiótára. Nagy mosoly jelent meg az arcomon. Ujjam most a felső ajkát találta meg amit fel is húztam. Gyönyörű, fehér fogsora kivillant. Egy másodpercre a meccsre néztem és akkor fogai közé fogta ujjamat. Megugrottam az ijedtségtől. Elengedte az ujjamat és féktelen nevetés tört ki belőle. Durcáskodva fordultam el tőle.
- De most komolyan gyerekek! - háborodott fel a barna hajú, akinek még mindig nem tudom a nevét. - Menjetek szobára, kérlek! Én a meccsre vagyok kíváncsi, nem arra, hogy ti éppen mit csináltok.
Niall felemelte a bal kezét és a középső ujját felé mutatva vigyorgott rá.
- Menjünk már biliárdozni! - vetettem fel újra ötletemet.
- Csupa víz vagy cseszd meg, menj haza, öltözz át és utána tárgyalunk. - Liam rám se nézett, úgy válaszolt.
- Ha ezen múlik akkor máris indulok. - Amy felé fordultam. - Jössz velem?
Bólintott, elengedte Liam kezét és felállt. Niall karjai hirtelenjében eltűntek rólam. Mikor felálltam a melegség ami eddig körülöttem volt szertefoszlott. Elkezdtem vacogni és fázni. Kezeimet huzigáltam egymáson és így egy kis melegséghez jutottam. Mikor kiléptem a bejárati ajtón a nap sugarai cirógatták bőrömet. A meleg ismét körülölelt és már nem vacogtam. Vidáman, bicegve indultam meg a házunk felé. Amy amint beérünk a mi kapunkon be nem fogta a csőrét. Komolyan nem értettem mi lelte ilyen hirtelen. Köszöntem anyuéknak és felbaktattam a szobámba a mögöttem csiripelő Amy-vel.
Amint beértem a szobámba bekapcsoltam a laptopom. Amíg töltött a klaviatúrán doboltam. Amint betöltött rákerestem egy kedvenc
zenémre - aki nem szereti a koreaiakat, NE hallgassa meg! szerk. megj.-. A dalszöveget énekelgetve álltam fel az ágyamról és csoszogtam el a szekrényemig. Kivettem belőle egy fekete rövidnadrágot és egy fehér ujjatlan pólót. A fehérneműimhez mentem, majd kivettem egy fehér szettet. A nadrágot és a pólót leraktam Amy mellé az ágyra, a fehérneművel pedig elindultam a fürdőm felé. A vizes ruháimat levettem magamról és felakasztottam őket. Felvettem a melltartót és a bugyit, a hajamat beszárítottam és kifésültem, majd kimentem a ruháimért. Amy-nek háttal álltam, de így is hallottam az elégedett hümmögését.
- Ha Niall így látna. - amint kimondta megmerevedtem.
Óvatosan fordultam felé, majd végigmértem arcát. Tudott valamit, amit én nem.
Mi folyik itt? A nadrágot felkapva az ágyról magamra ráncigáltam, ezután a pólóval is eljátszottam ezt. A laptopomat kikapcsolva, mély levegőt véve lesétáltam a földszintre. Felvettem a cipőmet. Elköszöntem anyuéktól és elindultam ki. Meglepetésemre egy nagy, fekete terepjáró állt a kapuban. Amy megindult a terepjáró felé. Amint odaért kinyílt az ajtó. A fiúk kukucskáltak ki belőle. Mosolyt erőltettem magamra és beültem én is közéjük. Amy és a göndör hajú srác közé kerültem be. Niall vezetett, mellette Zayn ült. Valamin hevesen veszekedtek. Úgy éreztem nehéz lesz kibírnom ezt az utat. Fejemet Amy vállára hajtva vártam, hogy megérkezzünk az úti célhoz.
