Sziasztok! Elnézést a késésért! Boldog nőnapot minden hölgynek. :)
Matt nagyon kedves és szimpatikus fiú. Élvezem a társaságát és örülök, hogy így alakultak a dolgok. Ezért, majd egy köszönettel tartozok, majd a szőkeségemnek. Mellesleg a szöszire térve. Láttam, hogy bemegy egy lánnyal a mosdóba, de körülbelül 10 perc múlva dühös arccal jött ki onnan. Örültem, hogy történt valami, még, ha az a szöszimnek nem is tetszett. Nem sokáig gondolkodtam ezen, mert Matt elkezdett mondani egy viccet, de mikor látta, hogy nem csinálok semmit abbahagyta.
- Mi a baj? - kérdezte kedvesen. Ránéztem és elmosolyodtam.
- Semmi, csak úszni akarok vagy tudom is én, de már nem bírok meglenni. - kezdtem el mocorogni a széken.
- Hát akkor menjünk csúszdázni. - ajánlotta fel rám mosolyogva. Bólintva jeleztem, hogy benne vagyok és már álltam is fel a székből.
- Melyiken csúszunk le előbb? - néztem fel rá.
- A kék? - kérdezte és ránéztem a csúszdára. Összevissza tekergő, nagy csúszda. Mosolyra húztam ajkaimat, majd boldogan bólintottam. - Egy feltétel van, hogy én is lecsúszok. - nézett rám komolyan. Vártam, hogy fojtassa. - Velem kell csúsznod.
- Semmi akadálya. - mondtam nevetne.
- Amúgy mi az a seb a hátadon? - kérdezte és óvatosan ujjbegyeit hozzáérintette a sebes részhez.
- Tegnap reggel a kutyám rám ugrott a hátsó kertben én elestem és pont egy olyan helyre ahol üvegtörmelékek voltak. Apám szedte ki őket. - tartottam szünetet levegőért kapkodva. - Utána le is fertőtlenítette, de nem tudom minek. - néztem magam elé értetlenül.
- Ügyes vagy. - mondta gúnyosan.
Én csak mosolyogtam ezen, hisz engem nem lehet nevelni. Főleg az ilyenek ellen. Éppen akkor mentünk a lépcsők felé amikor a szöszi leért a csúszdán. Ránk nézett, majd ment tovább. Mikor felértünk a lépcsőn lenéztem és kicsit be kell valljam megijedtem, hisz' nagyon magason voltunk. Félve néztem rá Matt-re aki a reakciómat látván elnevette magát. Én játékosan belebokszoltam a vállába, de utána tettettem a duzzogást amit Matt egy mosollyal elintézte. Addig játszódtam a sértődötted amíg nem mi kerültünk a sorra. Először én ültem le, majd mögém Matt és átfogta a derekamat, majd a hasamnál összekulcsolta a kezét. Mellkasa a hátamnak nyomódott. Kezemmel az alkarjában kapaszkodtam miközben lábam ki volt nyújtva csak úgy mint Matt-nek így a lábai közt voltam.
Félreértés ne legyen semmi OLYAN. Mikor elindultunk egy kisebb sikoly futott ki a torkomon. Matt csak szokásához híven ezen is felnevetett. A csúszdában egy idő után sötétség lett, majd olyan szivárványos fény lett és megint minden eltűnt. A csúszda végén láttam a fényt ezért gondoltam, hogy vége is a csúszdának, de nagyot tévedtem. Még távol sem volt vége. A csúszda teteje eltűnt. Szóval a csúszda kívülre is nyúlik. Mondjuk elég hülye voltam, hogy erre nem gondoltam. Na mindegy is. Minden élesebb kanyarban felsikongattam és jobban szorítottam szegény Matt kezét. Ha így folytatom letépem a karját.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor megláttam, hogy nemsokára vége a csúszdának. Mielőtt a vízbe estünk Matt elengedett és én is a karját és külön estünk bele a vízbe. Mikor eljutott a tudatomig, hogy a víz alatt vagyok elkezdtem felfelé úszni. Meglepetten véltem észrevenni, hogy előbb értem föl, mint Matt. Egy sikoly jött ki a torkomon mikor valaki megfogta a lábamat és lehúzott a víz alá. Kinyitottam a szemem és láttam Matt mosolygós arcát. Elkezdtem felfelé mutatni neki. Értette a célzást és elkezdtünk mind a ketten kifelé úszni.
- Miért húztál le? - kérdeztem mikor kimásztunk a vízből.
- Nem tudom. - rántott vállat.
Éppen válaszolni akartam mikor valaki megfogta a derekamat és felkapott a vállára. Matt nem lehetett, hisz ő előttem állt és kikerekedett szemmel nézte a történéseket. Ránéztem az illetőre és megforgattam a szemeimet.
- Will, lennél oly kedves és leraknál? - kérdeztem tőle. Nem felelt. - Will, engedj el! - kezdtem ütni hátát. Mikor véletlen, esküszöm véletlen a gerincét megütöttem ökölbe szorított kézzel minden erőmet beleadva, felordított.
- A kurva életbe is Gwen, ez fájt! - kezdett el szitkozódni, de még mindig nem rakott le a válláról.
- Bocsi. - mondtam és feladtam annak a lehetőségével, hogy tovább ütöm és akkor letesz.
Intettem egyet Matt-nek búcsúzás képen. Aki bár most szomorúan mosolyogva vissza intett. Kár. Pedig még telefonszámot sem cseréltünk. Mikor végre Will letett - mellesleg azt hittem a talajra - elvesztettem az egyensúlyom és beestem a vízbe. Dühösen úsztam fel a víz felszínére. Oh, Will ha tudnád milyen nagy hibát követtél el most. Gonosz mosoly húzódott az arcomra. Kinyújtotta a kezét, hogy kihúzzon. Megragadtam kezét, de azonnal be is rántottam. Mielőtt feltudott volna úszni elkezdtem lenyomni a fejét a víz alá mélyebbre - nem erősen -.
- Ezt most miért kaptam? - kérdezte és lefröcskölt.
- Mert nem kaptál el és elrángattál... - belevágott a mondatomba.
- Ugyan, hagyd már azt a nyálgépet. - undorodott el.
Bosszúsan ránéztem, majd kimásztam a vízből. Megakartam keresni Amy-t és egy kicsit vele lógni. Vagyis velük, hisz Liam is jönni fog szerintem. Mondjuk nem bánom. Elindultam ott ahol hagytam őket. Mikor oda értem máris feltűnt a kis csapatuk. Ránéztem a szöszire. Testén csillogtak a víz cseppek, haja a szemébe lógott melyről csöpögött a víz. Lélegzet elállító látvány volt. Szerintem egy pár másodpercre meg is haltam. Miután összekapartam magam a földről elindultam Amy-ék felé. Mikor oda értem beleültem Amy ölébe aki csak felvisított hideg testem miatt.
-Úristen! Gwen, te kibaszott hideg vagy! - kiabált velem Amy ami belőlem nevetést váltott ki, míg Liam csak mosolygott. Ha már ettől így kiborult akkor már meg is ölelem, hisz csak a combomat érezte. Ültemben megfordultam, majd megöleltem. Amy a fülembe sikítozott. Nem volt valami jó érzés, de vállaltam. - Gwen engedj el! - nyöszörögte szorításom alatt. Elengedtem és megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Na azért ennyire hideg nem voltam. - mondtam és elkezdtem mocorogni ölében.
- Ááá, dehogy is. Ülj rá Liam-re, majd meglátod, hogy ő mennyire bírja. - mondta és mind a ketten az említettre néztünk. Liam tekintete cikázott köztem és barátnőm között. - Liam vállalod? - kérdezte Amy. Liam egy pillanatig gondolkodott, majd megrántotta a vállát. - Szóval igen. - húzódott gonosz mosoly Amy ajkaira. - Hajrá Gwen, majd meglátjuk mennyire vagy hideg. - mondta.
Megrántottam a vállam, majd átültem Liam ölébe. Liam arca eltorzult. Na jó azért ennyire csak nem lehetek hideg.
- Azért ennyire csak nem lehetek hideg. - mondtam és megérintettem ujjaimat. - Vagy mégis. - mondtam és inkább kimásztam Liam öléből. - Amy jössz velem a meleg vizekhez? - kérdeztem és megálltam előtte. Ő bólintással jelezte, hogy igen. Adott Liam-nek egy puszit az arcára és már mentünk is a meleg vizekhez.
- Azt hittem egy ideig elleszel a jóképű gyerekkel. - mondta Amy miután beültünk egy meleg vizű medencébe.
- Will felkapott a vállára és elhozott tőle. - mondtam és folytattam. - Pedig még telefonszámot sem cseréltünk. - hisztiztem.
Amy válaszra nyitotta száját, de be is csukta. Mögém kezdett mutogatni. Megfordultam és megláttam őt. Életem legnagyobb hibáját. És pont felénk közeledett. Felém közeledett. Vészes gyorsasággal.
