15.rész

Sziasztok macskuszok! :'D Hogy vagytok! Remélem tetszeni fog a rész! Jó olvasást!

Ő szeret engem!

Semmi más nem járt a fejemben csakis ez. De hát, ha szeretne nem hagyott volna el. Bambán bámultam az előttem álló személyt.

- Ha szerettél volna, nem hagytál volna el, nem lett volna fontosabb a modellkedés, mint én. - a fehér falakat néztem.

Lana meglepődve nyögött fel. - Honnan tudsz a modellkedésről?

Gúnyos vigyorom levakarhatatlan lett arcomról. Azt hitte, nem fogom látni a TV-ben? Azt hitte, nem fogom látni a divat lapokban? Ezt azért Ő sem gondolhatta komolyan. Szememet rávezettem. Döbbenet tükröződött szemeiből. Látószervemet lecsukva csúsztam fekvő helyzetbe. Fáradt voltam. Semmi másra nem vágytam, csak az öntudatlanság édes feketeségére, ami magába szippant. Előidéztem a szőkeség mosolygós arcát, mézédes nevetésére, sexy hangját. Bal kezemen a hegek bizseregni kezdtek. Ott ahol megérintett forró lett a kezem.

 - Alszik? - szívem őrült tempóban kezdett el verni, ahogy felismertem a személyt akihez tartozik a hang.

- Nem hiszem. - Lana hangja irritálta füleimet.

Kinyitottam szemeimet és ülő helyzetbe tornáztam magamat. Szemeimet körbejárattam a bent lévőkön. Meglepődve vettem észre, hogy nem csak Niall és drága nővérem van bent. Amy ragyogó mosolya, Liam gyanakvó szemei, Zayn derült arca. És egy új arc is társult hozzájuk. Sikítani tudtam volna örömömben. Kezemből kitépve az infúziót kászálódtam ki az ágyból. Mindenki egy emberként mozdult felém, mikor meginogtam. Futólépésben rohantam oda hozzá.

Apa!

Semmi erőm sem volt szinte, de amennyire csak tudtam szorítottam derekát. Arcomat mellkasába temetve sírtam örömömben. Apa egyik kezét hajamra rakta, másik kezével szorosan vont magához. Fejét fejemre rakta. Próbált nyugtatni, de szerintem pontosan tudta miért vagyok így feldúlva.

- Semmi baj kicsim! Minden rendben van! - puszilt bele hajamba

*Pár nappal később*

Boldogan nyitottam ki a kórház bejárati ajtaját. Kiengedtek! Azóta nem beszéltem túl sokat Lanával mióta rájött, hogy nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek képzelt. Jobb oldalamon Amy volt bal oldalon pedig Niall. Nem tudom mi üthetett belé, de minden esetre örülök neki. Amit sikerült kihúznom belőle az az, hogy 20 éves és, hogy ír származású. Van egy húga és egy bátyja, hogy a szülei elváltak. Lakott már Amerikában és azért jár még suliba, mert sokszor költöztek. Ez is több, információ, mint amit vártam, hogy elmond majd. A gipszem megnehezítette a járásomat.

A parkolóban a már számomra kicsit ismert motor és a BMW várt rám. Ha jól tudom a motor egy Yamaha R1-es. Persze ezt is a szőke angyaltól. A cuccaimat a kocsi csomagtartójába rakták. Amy és Niall kérdőn néztek rám. Értetlen tekintetemet látva a kék szemű lány elmosolyodott. Megfordított és a motorra mutatott. Leesett a tantusz. Niallel megyek. Megszeppenve indultam el Niallel az oldalamon a motor felé. Segített felszállni a motorra és csak utánam ült rá Ő is. Most tudtam, hogy bátran körbeölelhetem felsőtestét.

Erősen kapaszkodva hajtottam homlokomat a lapockájára. Amy szökdécselt oda hozzánk és nyomott a kezünkbe egy-egy bukó sisakot. Az enyémet felhúztam a fejemre, de Niall még várt. Csak tudnám mire! Végül pármásodperc múlva ő is felrakta fejére. Beindította a motort. Kezeim automatikusan szorították össze hasát. Mivel most bukósisak is volt rajtam nehéz lett volna a hátára helyeznem fejemet. Mellkasom szaporán süllyedt és emelkedett. Miután kikanyarodtunk a parkolóból őrült módjára ment.

Egy élesebb kanyarnál halál sikoly tört fel belőlem, amit Ő egy nevetéssel díjazott.

Bíz benne! Bízz benne!

Nem a kórháztól hazavezető úton mentünk. A McDonald’s felé haladunk. Na ne szórakozzon már velem, hogy most akar enni! De nagyon úgy tűnt, hogy most akar. Hitetlenkedve néztem, hogy leszáll a motorról és miután nekem is segített, felfedte tökéletes arcát. Nevetve ráztam meg a fejemet mikor megfordult és majdnem elesett a járdában. Kezemben a bukósisakkal bicegtem utána. Mikor beléptünk mindenki ránk nézett. Niall mit sem törődve velük indult el a sorhoz. Próbáltam beérni, de törött lábban igen nehéz.

- Mit kérsz? - nézett le rám.

- Nincs nálam pénz. - lehajtottam a fejemet és a gipszemet tanulmányoztam.

- Éppen ezért hívlak meg, Te kis butus. - szórakozott volt a hangja. - Szóval, mit is kérsz?

- Sajtburgert. - vigyorogtam rá.

- Rendben. Foglalsz helyet? - többé már nem engem kémlelt, hanem egy vörös hajú bigét. Csalódottan bólintottam és a sarokban lévő asztalhoz mentem.

Csak egyszer szentelné nekem minden figyelmét! Csak egyszer!

Miután kikapta a rendelést elindult vele hozzám. Jé, mégiscsak fontosabb lennék egy gyors menetnél? Ez a tudat boldoggá tett. Letette elém a tálcát és leült velem szembe. A sajtburgeremet elvéve onnan fixíroztam csillogó, kék szemét. Óvatos mozdulatokkal csomagoltam ki ételemet.

- Köszi. - amint kimondtam felpattant helyéről.

Fenyegető morgás támadt ki torkából. Ijedten néztem magam mögé. Fuldokolni kezdtem félelmemben. Jake barátai álltak a bejáratnál. Mikor kiszúrtak engem Mike, Jake legjobb barátja nagy mosoly kíséretében jött felénk. Felálltam a székemből és hátrálni próbáltam, de a hátam egy kemény mellkasnak ütközött. Felnéztem az illetőre, aki gyöngéden rakott maga mögé, evvel védve engem.

- Hívd fel Amyt, és szólj neki, hogy kurva gyorsan jöjjenek ide! - utasított keményen az angyal.

Teljesítve kérését gyorsan tárcsáztam Amyt aki azonnal felvette.

- Amy! - hangom pánik szerű volt. Valószínűleg meg is ijesztettem vele.

- Mi a baj? - rémült volt.

Gyorsan elhadartam neki mindent. Azt mondta 5 percen belül itt lesznek.

- Szia, Gwen! - köszönt vidáman nekem Mike. Összerezzentem érdes hangjátol.

- Mike! - nehezen sikerült kinyögnöm nevét.

- Micsoda öröm! Hát emlékszel rám! - hangjából kiérződött a gúny.

- Húzzátok el innen a seggeteket! - Zayn mély hangja megnyugtatott. Mike és barátai megdöbbenve fordultak meg.

Minden bizonnyal mi voltunk többségben. Megkönnyebbült sóhaj tört ki belőlem, mikor megadóan vánszorogtak ki. És még csak most vettem észre; minden ember szeme rajtunk volt. Az anyukák szorosan tartották maguk mellett gyermekeiket.

Vissza ültem a helyemre és beleharaptam a burgerembe. Jó ízűen  ettem, a többiekből felszakadt egy nevetés. Nem értettem miért. Ártatlanul néztem körbe. Amy nevetve mutató ujjával orromhoz ért, és az ujjára kerülő ketchupot lenyalta ujjáról.

Mosolyogva néztem, hogy a többiek is letelepedtek. Ezentúl mindig együtt leszünk? Minden rendben lesz? Ezer meg egy kérdés. Valamikor választ kapok rájuk? Mindent összevetve nem mindennapi életem van...

Új blog!

Sziasztok cicák! Most nem résszel érkeztem, hanem egy új bloggal. Ezt a blogot csakis Móni, és Aliz miatt lesz csinálva... De azt is csak akkor fogom elkezdeni, HA lesz végre netem a saját gépemen.. Igen idő közben megcsinálták a gépemet, de semmi nincsen rajta... Csak Explorer... Ezt apuci gépéről írom.. Na visszakanyarodva a bloghoz.. Annyit kell tudni róla, hogy Luke Hemmings fanficion lesz. Remélem azt is olvasni fogjátok valamennyien... A bevezető már fent van rajta.

Blog link -----> Cicafiú

Igen, tudom eléggé furcsa/hülye címe van, de majd meglátjátok miért ;)

Nem tudom mikor tudok részt hozni, de amint ezt a posztot kiraktam neki állok!

Imád és puszil titeket:
Író: Laura
xoxo

14.rész

Sziasztok cicák!  Szerintem ez a köszönés marad, csak mert tetszik :'DD Sajnálom, hogyha szar lett a rész, de gyorsan írtam.. Remélem attól még tetszeni fog...

Író: Laura
xoxo

*Öt évvel ezelőtt*
*Lana szemszöge*

A kezemben a lapot szorongatva olvastam idegesen a sorokat. Mikor a végére értem egy hatalmas sikoly tört fel belőlem. Örömkönnyeim előjöttek szemeimből. Nem tudtam elhinni. Többször elolvastam, míg végül az agyamba nem vésődött.

Úristen, úristen, úristen!

Modellnek kért fel egy igen híres ügynökség. Könnyeimet letörölve, egy önelégült vigyor terült szét arcomon. Megérte a sok edzés végül. A papírt összehajtogattam és a nadrágom zsebébe csúsztattam. A fürdő felé véve az irányt, megnéztem mennyire látszik a sírásom. Szerencsére, meg sem látszódott. A bejárati ajtó csapódott. Meglepődtem, csak nekem kéne még itthon lennem. Kisétáltam és a vigyorgó húgommal találtam magam szemben.

Gombóc akadt a torkomon. Mégis hogyan mondom el neki, hogy elmegyek? Mély levegőt vettem és elindultam hozzá. Mikor meglátta, hogy nem mosolygok vissza, meghökkent. A szívem össze - vissza kalapált. Féltem a reakciójától. Ajkaimat összepréseltem egy vonallá, és fokozatosan engedtem vissza normális alakjába.

- Gwen... - szólítottam meg. - É-én elmegyek. - vártam, míg eljut az agyáig mit mondtam, majd szemrebbenés nélkül fojtattam. - És soha, de soha nem jövök vissza.

Lesokkolta a dolog. Percekig csak bambán bámult rám, majd könnyei megjelentek. Ettől féltem. Hisztéria roham jött rá. Kérlelt, hogy ne hagyjam el, de ellenálltam. Neki és a sírásnak is. Most nem az örömtől sírtam volna, hanem a keserű érzéstől. Hátat fordítottam neki, majd kettesével szelve a lépcsőt rohantam a szobámba. Kitéptem az ajtót a keretéből és egyből csaptam is be magam után. Utáltam magam.

A földre rogyva sírni kezdtem. Csak ne hagyjak mély sebet magam után. Csak ne utáljon meg. Csak felejtsen el. Felejtsen el? Az lehetetlen! Kínomban felnevettem.

Ó, kérlek Istenem, egyszer bocsájtsa meg nekem!

*Gwendolyn szemszöge*

A parázsló fájdalom a mellkasomban egyre jobban alább hagyott. Szemeim ide - oda cikázott az embereken a szobában. A rendőrök barátságosan mosolyogtak rám. Anya aggódva figyelt, Lana és Amy társaságában. A rendőrök a Jake ügy miatt vannak itt. Nem akarom, hogy itt legyenek...

- Nos, kezdhetjük? - nézett rám a női rendőr. Óvatosan bólintottam, mintha attól féltem volna, hogy lerepül a fejem. - Jake Knight tudomásunk szerint az ön ex-barátja, megfenyegette egy uszodában és lelőtte az erdőben, ahol eltörte az ön lábát. - nézett rám, megint bólintottam. - Elmondaná pontosabban mi történt?

Eszembe azonnal bevillantak a régi emlékek. Könnyeim megjelentek, és csaknem elsírtam magam. A rendőr látta, hogy érzékeny pontot tapintott ki ezért várt. Hagytam, hogy a képek leperegjenek szemem előtt. Nem bírtam ki. Elsírtam magam. Amy villámgyorsan mellém ugrott és megfogta a kezemet. Anya állkapcsa megfeszült, Lana pedig kapkodta a fejét köztünk.

Azt a kezemet amelyiket nem fogta Amy erőtlenül felemeltem és mutató ujjammal Lanára mutattam. - Ő menjen ki, addig nem mondok semmit ameddig itt van!

Döbbent arcok bámultak vissza rám. Lana arca síros grimaszba borult. Kezei ökölbe szorultak. Egy tapodtat sem mozdult. Liam és a szöszi előrébb dőltek a kanapén minket firtatva. Lana dühösen fújtatva hátat fordított nekünk és kiment a folyosóra. Megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem. Merev testtartásom lazult.

- Jake mikor megismertem kedves, aranyos srácnak látszódott. - kezdtem el. - Aztán miután összejöttünk megmutatta a rosszabbik énjét. Erőszakos volt velem. Majdnem megverte az egyik osztálytársamat, mert beszélgettünk. Két lábon járó időzített bomba volt. Aztán... - nyeltem egy nagyot. - Aztán mikor nem akartam lefeküdni vele, megakart e-erőszakolni. - a könnyek visszajöttek a szemembe. - De én gyorsabb voltam. Helyesbítek a rendőrök voltak gyorsabbak. Ők találtak meg minket egy elhagyatott házban.

- Egy házban? - kérdezett vissza a rendőr.

- Igen. A bíróságon 1 év és 6 hónapra ítélték el. Túlságosan jó volt az ügyvéd. - Liamre pillantottam. - Ezért akart bosszút állni. - Liam összehúzta a szemöldökét. Felállt, mire mindenki ránézett. Bocsánatot kért, majd kiment.

- Folytatná? - kérdezte türelmetlenül a jegyzetet szorongató rendőrnő.

Szemeim összeszűkültek. Bólintottam. - Az uszodában, rám talált. De azelőtt is hívott az iskolám udvarában. Aztán az erdőben. Fogalmam sincs hogyan került oda, azt főképp nem tudom miért lőtte le még Will-t is.

- Na itt van az, ahol elakadtunk a nyomozásban. Mi történt?

- Aznap reggel nem a szokásos bandához mentem, hanem Willhez és Amyhez. Felhúztam Will agyát, ezért egy szép lyukat ütött az iskola falába. Utána pedig az erdő felé kezdett menni, én pedig utána rohantam. Egy idő után megállt és felém fordult. Megöleltem és addig öleltem ameddig ki nem csúszott a kezeim közül. A lövés fülsüketítő volt. Közelről jött a lövés. Mikor megláttam, hogy Jake az... -mély levegőt vettem. - Megijedtem. Féltem. Miután engem is lelőtt, már csak a lábamban lévő fájdalomra emlékszem semmi másra.

A rendőrnő szorgalmasan írogatott. Mikor felnézett mosolygott. - Köszönjük. Ha nem gond, mi most mennénk. Be kell fejeznünk a nyomozást. Ha le valami hír az alábbi telefon számon elérhet.

Anya kezébe nyomták a papír fecnit és elsiettek. Be sem csukódott az ajtó a rendőrök után, Lana már bent is volt. Mérges tekintettel pásztázott. Ügyet sem vetve rá, szememet a szőke angyalra vezettem. Gyönyörű kék szemeit kémleltem, míg szemembe nem nézett. Nem kaptam el tekintetemet. Inkább mélyen szemébe néztem. Azt sem vettem észre, hogy kettesben hagytak vele. Csak akkor mikor elszakítottam a szememet róla. Meglepődve néztem körül, de rajtunk kívül senki nem volt bent.

Visszanéztem a szöszire, aki rám mosolygott. Rám mosolygott?! Lepődötten nyögtem fel, mire elnevette magát. Nevetése az egész szobát bejárta. Gyerünk! Ébredj fel! Ez csak egy álom! Egy meglehetősen szép álom. Felszisszentem, mikor megcsíptem magam. Nem, ez még sem álom.

- Niall vagyok. - dörmögő hangjára felkaptam a fejemet. Hihetem, vagy tényleg hozzám szólt?

Féloldalasan rám mosolygott. Tekintetemet a plafon felé vezettem. - Ó, anyám!

- Valami gond van? - szemöldökét összehúzva állt fel. Lassan felém kezdett sétálni.

- Semmi. - össze voltam zavarodva.

Eddig utált, le se szart.. Most meg mosolyog rám és beszél hozzám. Leült az ágyam szélére és a bal csuklómat kezdte kémlelni. Arcát kémleltem. Ajkai szétnyíltak egymástól, rosszallóan nézte a hegeket a csuklómon. Óvatosan bal kezébe fogta kezemet és mutató ujját lassan végig húzta minden vastagabb hegen. Kellemes volt. Élveztem az érintését. Szemeim lecsukódtak, szív verésem gyorsult. Attól tartottam, meghallja és itt hagy. Légzésem szaporább lett, de próbáltam minél jobban irányítani légzésem.

Az ajtó kinyitódott és drága nővére lépett be rajta. - Gwen, ezt muszáj megbeszélnünk!

Morgással jeleztem nem tetszésemet. - Nincs mit megbeszélnünk, Lana. Nem akarlak látni! Húzz vissza oda, ahonnan jöttél! Utállak! Érted?! Felfogtad?! Utállak! Most pedig elhúzhatsz, ne rontsd itt a levegőt!

Niall óvatosan lerakta kezemet az ágyra és inkább csendben kiment az ajtón. Lana arca elvörösödött. Ujjai fehérek voltak, annyira összeszorította öklét. Már csak a füléből kellett volna a gőznek kijönni és olyan lett volna, mint egy gőzmozdony. Ágyam elé sétált és ott megállt.

- A kurva életbe is! Ez akkor is megfogjuk beszélni, ha börtönbe kerülök is miatta! Ne legyél már ennyire gyerekes, Gwendolyn! - szemei szikrákat szórtak rám.

- Fogd. Már. Fel. Nem. Akarok. Veled. Egy. Rohadt. Szót. Beszélni. Erről. - tagoltam a mondatot, hátha így könnyebben megérti.

- Gwen, a kurva életbe is! Mit vársz? Adjam neked az életemet, hogy végre meghallgass? Vagy mit akarsz? Hmm? A francba én még mindig szeretlek, lehet Te megutáltál, de én nem.

Szeretlek.
Szeretlek...
Szeretlek!

Sajnálom

Sziasztok cicák - igen, tényleg így hívtalak titeket - manapság egyik blogomon se lesz rész... Hogy miért? Drágalátos volt nevelő faterom - khm... tépné szét egy dög keselyű... khm... - szétszedte a gépemet és egy szar vinyót rakott bele..  Semmi mást.. Csak azt hagyta benne ^^ Per pillanat csinálják a gépemet... Telefonról pedig nem szeretnék írni, mert - már elnézést a szóért - kurva szar... Remélem nincs harag... Vagy, ha van ne rám haragudjatok...

Sok, sok puszi és ölelés! Kitartás a suliban! :* <3<3<3

Író: Laura
xoxo

13.rész

Sziasztok! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Rettentően sajnálom! Tudom, régen adtam életjelet magamról... Nem mondanék semmit erről, mert magánügy... Erről többet nem mondok, ha nem baj! Remélem tetszeni fog a rész!

*Amy szemszöge*

Gwen kezét szorongatva reménykedtem a lehetetlenben. Reménykedtem abban, hogy fölébred. Abban, hogy minden rendben lesz. Liam mögöttem állt, keze vállamon, álla pedig fejem búbján. Szám ki van száradva és cserepesedve. Könnyeim most is folytak arcaimon, mint ebben a pár napban is. Niall is itt van. Nem értem mit kereshet itt. Liam azt mondja, szimplán kíváncsi, mi van Gwennel. Többek között ez azért is furcsa nekem, mert nem igazán szimpatizált eddig vele. Will sokkal jobban van. Neki nem volt súlyos a lövése. Viszont Gwennek sokkal súlyosabb. A jobb lába gipszben van, mert az a barom eltörte neki. Ahhoz a seggfejhez visszatérve elítélték 10 évre.

Gwen szeméből könnycseppek kezdtek folyni, pedig csukva volt a szeme! Megijedtem. Liam levette rólam állát, így hátra tudtam nézni rá. Az ajtóhoz rohant és kikiabált, hogy egy orvost kérünk. Pár másodpercen belül már nővérek akartak kirángatni engem. Ficánkoltam erős szorításukban, de semmi haszna nem volt. Kiraktak minket avval, hogy várjunk. Liam és Niall nyugodtabbak voltak, mint én. Leültem Liam mellé egy műanyag székre és csak a kórterem ajtaját néztem miközben hátradőltem a székemben. Kezeim combomon voltak tehetetlenül, legalábbis addig, amíg Liam össze nem fűzte őket sajátjával. Óvatosan néztem fel mosolygós arcára.

A doki mosolyogva jött ki. Mind a hárman felálltunk és vártuk a hírt. Amikor kimondta a legjobb hírt a világon felsikítottam egyet és elkezdtem ugrálni, mint egy öt éves, majd úgy húztam be a csíkot ahogy csak tudtam. Egy másodpercre megálltam, de mentem is tovább egyenesen a nemrég felébredt barátnőmhöz. Megöleltem, de gondolom túl erősen, mert felszisszent és morgolódott. Lazítottam szorításomon, közben pedig elrebegtem egy köszönetet. Szemeimet szorosan hunytam le. Derekamon két meleg, nagy tenyeret éreztem.  Forró lehelet csapta meg tarkómat, és pár másodperc múlva minden melegség eltűnt. Nem éreztem a két tenyeret derekamon, és a leheletet a tarkómon.

Szememet kinyitva engedtem el Gwent és néztem hátra. Liam éppen Niall mellé lépkedett nehézkesen. Nem csodálom. Egész végig mellettem volt. Szememet visszavezettem Gwenre, aki összehúzott szemöldökkel méricskélte a kék szemű szőkeséget. Nem csodálom. Őszintén mosolyogtam Gwenre mikor visszanézett rám. Sóhajtott és elkezdett fészkelődni helyén. Kényelmetlenül érezte magát. Gyengéden megráztam a fejemet és leültem az ágy szélére. Gwen kezét a kezeimbe vettem és elkezdtem vele játszadozni.

Mindenki csendben volt, senki sem kérdezett. Nyomasztó csönd volt, ami keveredett egy kis feszültséggel és az én részemről boldogsággal. Az ajtó csapódására mind oda kaptuk a szemünket. Leesett az állam. De hát még nem is kelhet fel az ágyból. Will, mintha semmi sem történt volna csoszogott ide Gwenhez, aki szélesen vigyorogva várta. Felálltam az ágy széléről, hogy normálisan áttudják egymást ölelni.

- Will, én úgy sajnálom, hogy Jake, miattam lőtt meg. - nézett Gwen Will szemében, mire az említett fiú egy szerény mosollyal összeborzolta a haját.

- Gwen? - hallatszott egy vékony női hang az ajtóból. Mindenki odanézett. És a nő nem más volt, mint....

*Gwendolyn szemszöge*

Fájt, nagyon fájt! Mintha ezer kést döfködnének a jobb lábamba. A mellkasom égett. Elviselhetetlen. Halk szipogást lehetett hallani. Valaki szorította a kezemet. Az illata ismerős, de nem ismerem fel. A fájdalom, egyre elviselhetetlenebb. Érzem ahogyan könnyeim kicsordulnak szemeimből. A szorítás erősödött kezemen. Kiabálást lehet hallani, majd nemsokkal később a kéz elengedi kezemet. Mindenféle beszédet hallok. Kezdek teljesen eszméletemnél lenni, és most már üvölteni tudnék a fájdalomtól. Szememet kinyitom, de csak fehérséget látok. Lassan minden kezd kitisztulni. Embereket látok akik mellettem állnak. Valami injekciót adtak be. Csuklómra néztem. Hegek borították. Nem sebek, hanem hegek...

A doki megkérdezte, hogy mit érzek, minden rendben van - e. Mikor meg bizonyosodott, hogy minden rendben elment. Kintről egy sikítást hallottam. Megijedtem. Pár másodperc múlva megláttam Amy arcát. Felém sietett, majd átölelt. Nem volt kellemes, főleg a mellkasomban lévő tűz miatt. Felszisszentem, morogtam és kicsit engedett a szorításon, amit egy piton is megirigyelt volna. Amy háta mögött megláttam Liamet és... És a szöszit. A szöszi leült az ajtótól nem messze lévő kanapéra, Liam pedig Amy mögé ment, adott egy puszit neki és a kék szemű Adonisz felé lépegetett. Amy elengedett és a háta mögé nézett. És innentől nem érdekelt semmi.

Legalábbis addig ameddig rám nem nézett. Szemöldököm összevontam, úgy néztem, mint aki szellemet látott. Nála gyönyörűbb férfit nem láttam. Szememet leszakítva sóhajtottam, fészkelődve helyemen, utána rá néztem Amyre, aki mosolygott, majd az ágyról fölvéve erőtlen kezemet, övébe helyezte és szórakozottan játszott vele. Utálom a csöndet. De nem mertem egy nyikkanásnyit sem szólni. Féltem, ha megszólalok mindent elrontok. Az ajtó csapódására összerezzentem és oda kaptam a tekintetemet. Az a fiú igyekezett felém, akit miattam lőttek le. A sírás szélén álltam, de most nem a fizikai fájdalomtól, hanem a lelkitől. Bűntudatom volt. Miattam került ide. Ez az én hibám. Önmarcangolásom az szakította félbe, hogy Will védelmező ölelésébe vont engem. Haragudtam magamra. Elengedett és rám nézett. Most vagy soha. Most kell bocsánatot kérnem.

- Will, én úgy sajnálom, hogy Jake, miattam lőtt meg. - néztem könnyes szemekkel a szemébe, erre ő elmosolyodott és megborzolta hajamat.

- Gwen? - egy vékony hang szólított az ajtó felől.

Szemem kidülledt, állam a földet súrolta, szívem gyorsabban kezdett el verni. Öt év elteltével végre újra látom Őt. Eltört a mécses.

Sírtál már úgy, hogy nem kaptál levegőt?

Levegő után kapkodva, töröltem le könnyeimet mindhiába, mert újra ott termetek. Képes volt visszajönni, mikor azt mondta soha többé nem fogom látni őt. Elhagyott. Elhagyott, pedig szükségem volt rá mindennél jobban. Forgott velem a világ, hányingerem volt. A tűz a mellkasomban most fájt a legjobban. Szemeimet szorosan lehunyva ordítottam fájdalmamban. Lelki és fizikai fájdalom. Nem illik össze, főleg egyszerre. Szememet kinyitottam, de semmit sem láttam. Zihálva vettem a levegőt. Valakik lefogtak és az ágyhoz szorítottak, eközben valaki orvosért kiabál eszeveszettül, más valaki pedig hangosan sírt.

- Nagyon fáj! - sikítottam.

Kezdtem eszméletemet elveszteni, pedig harcoltam saját magam ellen. Leakartam üvölteni a fejét amiért elhagyott, és hazudott, mert visszajött, és azért is mert még mindig szeretem, nem tudtam megutálni. Még mindig sírtam. A szívem még mindig kalapált. Kiabálást hallottam, ami összemosódott a sírásokkal. Figyeltem, miket dobálnak egymásnak. Valamit ki vettem, de nem sokat.

- Nem adhatok be több fájdalom csillapítót, így is a legerősebb van a szervezetében, még egy adag meg is ölheti fogják már fel! - ordította egy mély, reszelős hang.

- De így a sírás, és a levegő hiánya fogja sírba vinni! - hallottam egy rekedt és nagyon ismeretlen nyugodt hangot.

- Legyen, de a leggyengébbet kapja! - szólalt fel fenyegetően a reszelős hang.

Egy ajtócsapódás és már csak a sírásokat hallom. Még mindig nem látok semmit, pedig érzem, hogy nyitva a szemem. Nem harcolok tovább magam ellen. Feladom a harcot. Szememet becsukva, próbálom elállítani sírásomat. Újra kinyílik az ajtó és valami belefúródik bal karomba. Ez nem fájt annyira, mint a tűz a mellkasomban. Hideg volt és csak pár másodpercig volt a karomban. Az eszméletvesztés kezdi átvenni a hatalmat felettem. Egy mosolyt erőltetek magamra és reménykedem, hogy nemsokára vége a szenvedésnek és inkább meghalok. Megakarok halni! Nem akarom Őt többet látni. Őt aki tönkre tette a lelki állapotomat öt teljes évvel ezelőtt.

A sötétség magával ragadott és egy álom vette kezdetét. Egy álom, ami rémálom volt, ami régen boldogságot jelentett nekem. Egy álom, ami újra, és újra megölt. Nem is álom, inkább egy emlék, egy emlék amikor boldog voltam és Ő mellettem volt. És utána jött a régi megszokott utálatos emlékképem. Bejelenti, hogy elmegy és nem jön vissza....

*Álom*

A kertben fekszünk a fűben. Éppen nevettünk valamin, majd jött Démon és elkezdtük simogatni és vele játszani. Boldog voltam, mert velem volt a testvérem. Imádtam őt! Mindig együtt mentünk mindenhova, egymás nélkül nem tudtunk meglenni. Hihetetlen, de igaz. Lana a nővérem. Két év van köztünk. Mindig azt mondta, hogy ő bizony modell lesz. Tény és való, gyönyörű, megvan hozzá az alakja is. Mindig irigyeltem emiatt Őt.

A következő képen könnyekkel a szememben hallgatom Lana mondandóját. Elmegy. Sírva, sikítva kérem maradjon, de nem hatja meg. Ő már nem az én Lanám. Könnyek csillognak szemében, de ellen áll nekik. Hátat fordít nekem és felmegy a szobájába. Ajtócsapódás hangját hallok, és máris a szobájában vagyok, de nem 13 évesen, hanem 18 évesen. Látom ahogyan összeesik és sír. Zokog és a hajába túrva görnyed össze magzat pózba.

A reptéren vagyok és nézem ahogyan Lana a repülőre száll. Szemeimből hullanak a könnyek anélkül, hogy pislognék. Kicsike szívem millió darabra tört össze, amikor a repülő a magasba emelkedett és a felhők között eltűnt. Fél szívemet Lana magával vitte. Éreztem a hiányát. Lábaim megrogytak alattam. Majdnem össze esetem, de apa idejében elkapott. És akkor abban a pillanatban megesküdtem magamnak, hogy valahogyan megutálom.

Egy újabb kép. A repülőn ülök Lana mellett. Furcsa külső szemmel nézni a történéseket. Már nem az a 13 éves lány vagyok aki voltam. Érettebb lettem és felfogtam mindent. Lana a repülő ablakán nézett kifelé, miközben szemeit törölgette. A repülő ablakában megjelenik a 13 éves kislány könnyes arca. Lana elkapta onnan a fejét és arra nézett amerre én ültem. De nem rám nézett, hanem a mellettünk lévő sorba. Két lány beszélgetett. Testvérek voltak. Lana szíve is összetört. A kőszívű lány végre összetört.

A másik képen én voltam. Összekuporodva az ágyán. A szobája üres volt. Rémisztő volt nélküle.  Úgy ahogy a szoba én is üressé váltam nélküle.

Az emlékek azért vannak, hogy boldogan emlékezz vissza rájuk. Az álmok azért vannak, hogy megemészd azt  amit egyedül nem tudsz. Azért álmodom ezt, mert eddig soha nem sikerült megemésztenek, hogy elhagyott, és elment. Lehet, hogy néhány emlék megöl, de nem az, inkább az aki miatt hiányt érzünk. Öt év nagyon hosszú idő, de nem elég egy élet sem, hogy elfelejtsem azokat az emlékeket.....

Titkos imádó

Sziasztok! Hát én behalok! :'D Kaptam egy kommentárt névtelenül amiben ez áll:

Drága Laura!
Fantasztikusan írsz:D Az összes rész fantasztikus. Imádom a blogot. Igaz, hogy az utobbi részek rövidek voltak, de annál jobbak;). Várom a kövit ^-^ siess vele!!

Üdvözlettel: A titkos imádod

Köszönöm Édes, ez nagyon aranyos volt :) Én meg titeket imádlak <3  Hihetetlenek vagytok! Itt vigyorgok a gép előtt, mint valami ütődött.. :') És így most vissza írnék a titkos imádómnak.

Drága Titkos Imádó!
Én fantasztikusan írok? Ugyan már.. Csak sok blogot és könyvet olvastam.. Az összes rész fantasztikus? Hát köszönöm, de én nem érzem annak.. Imádlak. Sajnálom, hogy rövidek a részek.. Tényleg igyekszem minél hosszabbra, izgalmasabbra írni, de nem oly' egyszerű.. Mindig átnézem, kijavítom, de van mikor így is rengeteg hibát ejtek..

És ez az utolsó pár szó mindenkihez szól: Köszönöm, hogy olvassátok - e gyatra, ritka rossz -szép szóval- blogot. Komolyan.. El sem tudjátok hinni, mit jelent ez nekem.. Lehet nem látogatjátok sokan, de nekem ez is megfelel, amíg van ki olvassa..

És egy újabb bejelentés.. A blog kinézete hamarosan megváltozik.. Minden érdem ennek a blognak a készítője. Nem tudom körülbelül mikor lesz kész, de remélem minél előbb!

További szép napot, estét, reggelt!

Laura
xx

12.rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog a rész (: Már 2600+ megtekintés van a blogon, aminek örülök, hisz alig olvassák. Köszönöm a 4 pipát és a 2 komit. Nem fecsegek tovább.. Jó olvasás!

*Két héttel később*

Két hét mit sem változtatott. Amy már itt alszik velem, egy szobában. Fél, hogy ennél nagyobb marhaságot fogok csinálni. Ennél nagyobb marhaságot? Ennél? Ennél talán az lenne a legnagyobb marhaság, ha levetném magam egy szikla szirt tetejéről. Már így is nagy baromságot csinálok. Vagdosom magam, füves cigit szívok, rossz társaságban vagyok. Amy, Will, Liam és most már Zayn is léptem minden egyes mozdulatát lesik, még ha távolabbról is. Nem szólók hozzá senkihez, aki nem a társaságomhoz tartozik. Anya éjjel - nappal apuval van bent a kórházban. És a szöszi... Nos, ő... Elcsodálkozott rajtam, úgy, mint a suli többi diákja is. Anya beszélt a tanárokkal, hogy most legyenek velem, kíméletesebbek, megértők. Ugyan.. Mintha oly' annyira meghatotta volna őket anyám kérése. Jobban szívatnak, mint eddig valaha. Az egyetlen megértő tanár, a töri tanár volt.

Lassan sétáltam be az iskola kapuján. A többi diák mind elcsendesedett mikor megláttak. A mai nap kivételes lesz. Most nem a szokásos rossz társaság felé indultam,  hanem Amy és Will társaságába. Ja, azt nem is említettem, hogy Amy vigyázz rám, nálunk alszik, mégis külön jövünk suliba. Will megbökte Amyt és mondott neki valamit, mire a nekem háttal álló lány megfordult és rám szegezte tekintetét. Úgy nézett rám, mint egy szellemre. Nem csodálom. Két hete nem szólok hozzá.

A külsőm is teljesen megváltozott. Tetőtől - talpig feketében vagyok, a lábamon fekete bakancs. Körmeim egyedül pirosak. A hajam még mindig barna, azt nem festettem be. Rövid pólóm miatt látszódtak a hegek, és a friss vágások bal, és jobb karomon is egyaránt. Erőtlenül emeltem fel a kezemet és intettem nekik, valami vigyor félével az arcomon. Will összefonta karjait mellkasa előtt ezért izmai megfeszültek. Amy meg csak végigmért engem, hagyva, hogy kezei lógjanak maga mellett.

- Helló. - nyögtem ki nekik végül valamit rekedtes hangomon.

- Jézusom! - sikkantott fel Amy, majd erősen elkapta a kezemet mielőtt leengedtem volna magam mellé. - Ne! Ne, Gwen! Ezt fejezd be! Mi a rohadt életért jó ez? - dühöngött Amy miközben a ma reggeli mély vágásokat nézte.

- Vagy ez, vagy az, hogy levetem magam egy szikla tetejéről. - vigyorogtam önelégülten.

- 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10. - számolta Amy a friss vágásokat. Rosszallóan nézett, majd tíz jó nagy ütést adott a bal karomra. Egy - két vágás megint elkezdett vérezni, mire Amy falfehér arccal megdermedt.

Nevettem reakcióján. Will mérgesnek tűnt, de nem igazán zavartattam magamat. Megfordultam a többiek felé, kértem egy zsepit, és miután egy 10.-es lány adott visszafordultam feléjük. A zsepivel letörölgettem a vért, és utána megmutattam Amynek, hogy semmi bajom. A véres zsepit kidobtam a közelünkbe lévő kinti kukába, és vigyorogva mentem vissza hozzájuk. Ránéztem Willre, aki szikrákat szóró, vérben forgó, dühös szemmel nézett vissza rám. Még sose láttam így őt...

- Will... - mondtam és a kezemet az arca felé nyújtottam, de mielőtt hozzá érhettem volna, ellökte magától azt. - Ne hisztizz már, mint egy kislány.

Will felkapta a vizet és erőből beleütött a mellettünk lévő falba. Mikor elhúzta kezét kisebb lyuk tátongott rajta. Nagy léptekkel elindult kifelé a suliból. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Ránéztem Amyre, aki csak rázta a fejét. Vissza néztem Will egyre jobban távolodó alakjára. Táskámat ledobva a földre kezdtem el Will után futni. A kapuban találkoztam Liamék értetlen arcával, amint Will után futok az erdőbe.

Egyre beljebb haladtunk a sűrűben. Hiába kiabáltam Will után, egyszerűen nem volt képes megállni. Az erdő kezdett sötétedni és ezt Will is észrevette. Mivel a sarkában voltam, mikor megfordult nem vettem észre és neki futottam a mellkasának. Időben kapta el alkaromat, így nem estem seggre. Miután gyorsan elengedett én olyan gyorsan öleltem meg. Szorosan fogtam derekát és nem akartam elengedni. Egy hangos, fülsiketítő durranást hallottam. Összerezzentem az éles hangra.

Will össze esett. Lenéztem a földre esett fiúra. Véres volt alatta a talaj. Sikítottam egyet, mikor mellettem repült el egy golyó.  Nem érdekeltek a rám zúduló golyók. Leguggoltam Willhez. Szeme rajtam volt, szájából folyt a vér. Egy halvány mosolyt erőltetett rám, majd becsukta a szemét. Sírtam, üvöltöttem, sikítottam, dühöngtem. Felnéztem Will arcáról egyenesen a tüzelőre. Mikor megláttam az arcot az a maréknyi bátorságom is elszállt.

Jake... 

Egy golyó eltalálta a mellkasom. Sikítottam. Féltem. Féltem, hogy itt fogok meghalni. Féltem Will állapota miatt. De legjobban attól féltem, hogy Jake előbb ér ide hozzám, mint a halál. Összeestem a hideg, nyirkos talajra. Éreztem ahogyan a vér kiszivárog a sebből. Mielőtt teljesen elvesztettem az eszméletemet, egy reccsenést hallottam, és utána éreztem a jobb lábamban nyilalló fájdalmat. Egy utolsó vérfagyasztó sikoly hagyta el számat, mielőtt minden elsötétült volna...

*Amy szemszöge*

Gwen Will után futott. Pont mikor Liam és a többiek érkeztek. Liam mosolyogva jött felém és én mosolyogva vártam őt. Csókban forrtunk össze. Mikor elváltunk átöleltem nyakát, közben néztem ahogy Niall egy ribanccal flörtöl. Elengedtük egymást és Liam kérdő tekintetével találtam magam szembe. Biztos kíváncsi volt az előbb történt eseményre.

Gyorsan elmagyaráztam neki mindent. Liam csak bólintott egyet. Mikor száját beszédre nyitotta egy lövés hangját lehetett hallani az erdő felől. Mindenki kíváncsian fordult az erdő felé. Nem sokra rá egy sikítást lehetett hallani, majd még több lövést. Mindenki elindult kifelé az erdőbe. Gwen és Will az erdőbe mentek. Elkezdtem futni mikor erre rájöttem. A többiek ezt látva utánam kezdtek el szaladni. Ismét egy lövést lehetett hallani. Sikítást, üvöltést lehetett hallani. gyorsítottam a tempón.

Magamban imádkoztam, hogy ne legyen semmi bajuk. Ismét egy lövést és utána egy sikolyt lehetett hallani. Ez már egészen közelről jött. Hallottam egy reccsenést, majd egy újabb sikolyt. Minden elcsöndesült. Csak tőlünk zengett az erdő. A varjak krákogtak, a szél fújt. Rossz előérzetem volt. Megpillantottam egy magas, sötét alakot. Előtte két test hevert vérben. Valaki elfutott mellettem egyenesen neki a sötét alaknak. Mindenki oda ért lassan. Én is lassítottam.

Könnyek gyülekeztek szemeimbe. Amíg pár fiú a sötét alakot fogták le és fegyverezték le, sokan a két test köré gyűltek. Will és Gwen volt az. Gwen mellkasa megvolt lőve és Will gondolom a hátán, mert nem látszódott semmi a felső testét takaró pólón, de ő alatta is vér tócsa volt. Sírva térdeltem le közéjük, de Gwen felé fordultam. Szeme le volt csukva. Ránéztem Willre, neki is le volt csukva a szeme. Valaki föl kapta Gwen testét a földről és kifelé kezdett futni vele.

Két - három fiú kezdte kifelé cipelni Willt. A sötét alakot jobban megnézve rájöttem ki is ő. Mérhetetlen dühöt éreztem. Felment a pumpám és csak Liam karjai választottak el attól, hogy felvegyem a földről a pisztolyt és addig lőjem ameddig mozog. Iszonyatosan hangos ordítás szakadt ki torkomból, mikor rám vigyorgott. Felpattantam a földről és már indultam volna, de csak volna.. Liam Karjai körbezártak és nem engedtek el... Vergődtem szorítása alatt.

Öt srác fogta Jaket és indult ki velünk együtt az erdőből. A többiek már mind kirohantak. Zayn megfogta a fegyvert és felvette, majd szépen, gyorsan elindultunk kifelé. Mikor kiértünk minden a feje tetején állt. Öt rendőr kocsi, négy mentő. A tanárok és az igazgató is kint volt. Átfurakodtunk a tömegen és éppen láttam amikor Gwent egy hordágyra rakják. Will után már becsukták az ajtókat és vinnyogva, villogva elindult a mentő autó.

Gwen hordágyához léptem. Lélegeztető maszk volt rajta. Megkérdezték, hogy ki vagyok és mikor elmondtam, hogy Gwen legjobb barátnője engedték, hogy felszálljak a mentős kocsiba. Leültem Gwen mellé és megfogtam a kezét. Gyengéden szorongattam. Kinéztem a még nyitott ajtón. Mindenki befele kukucskált. Láttam amint Jaket a rendőr autóba tuszkolják. Ránéztem Liam aggódó arcára. Visszanéztem Gwenre. Szörnyű volt így látni őt.. Egy mentős folyamatosan nyomogatta azt a valamit ami levegőt adott Gwennek.

Egy másik mentős is felszállt és be akart nyugtatózni, mert fel voltam dúlva. Be adtak egy adag nyugtatót, de nem igazán éreztem a hatását. Végül becsukták az ajtókat és elindultunk a kórházba. Féltem Gwen anyának reakciójától. Összefog omlani, ha megtudja, hogy lányát meglőtték és sok vért vesztett... Ránéztem Gwen arcára. Békésnek, nyugodtak tűnt. Már csak abban imádkoztam magamban, hogy ne haljon meg, és ne hagyjon minket magunkra... Talán... Örökre...

11.rész

Sziasztok. Elnézést a késésrét, de behalt a gépem. Ezt is mostoha tesóm laptopjáról fejeztem be. Jó olvasást.


- Ugye csak hülyéskedsz? - kérdeztem anyától rémülten.

Anya könnyel telelévő szemmel nézett rám, majd lassan megrázta a fejét. Kezemet számhoz kaptam és úgy estem össze a nappali padlóján.

Nem lehet igaz! Nem! Nem! És nem!

Könnyeim kiapaszthatatlan patakként folytak végig arcomon. Anya felállt a kanapéról és odasétált hozzám. Leguggolt és úgy akart vigasztalni.

Apa haldoklik!

Amikor eljutott a tudatomig hisztéria rohamot kaptam. Elkezdtem azt üvölteni, hol van a kandi kamera? És azt is, hogy apa búj elő, ez nem vicces. Felfoghatatlan. Haldokol. Anyura pillantottam aki megszeppenve, sírva nézi végig ahogy hisztérikusan mindent össze-vissza dobálok. Éppen egy párnát akartam eldobni, mikor benyitott valaki az ajtón és odarohant hozzám. Amy. Mégis honnan tudja? Amy szorosan ölelt és velem együtt esett össze a padlóra. Hagyta, hogy az ölébe boruljak és kisírjam magam, miközben ő rám görnyedve ölelni próbál.

Amy karja alól kinéztem anyura aki a száját fogta és csendben zokogott. Suttogva szólaltam meg. - Melyik kórházban van apa?

Anya rám nézett - eddig a padlót nézte. Elgondolkodott, majd szép lassan, érthetően ejtette ki a szavakat. - A megyei kórházba vitték.

Felültem és körülnéztem. Minden szanaszét volt dobálva. Valószínűleg egy kívülálló ember azt hinné, hogy egy idegbeteg lakik itt. Majd később mindent elpakolok, de előbb látni akarom aput. Felálltam a padlóról, majd nagy lendülettel elkezdtem keresni a kocsikulcsot. Mikor megtaláltam a kabátomért mentem és a cipőmért. Mind a kettőt felcibáltam magamra és már indultam is, de Amy elém állt.

- Hova - hova? - húzta föl bal szemöldökét.

- Aput szeretném meglátogatni, szóval kérlek ne akadályozz. - néztem rá. - Szeretlek, de ebben még Ő sem tudna megállítani. - folytattam és az Ő-t megnyomtam.

- Majd vezeték én. - állt mellém anyu és kikapta a kezemből a kulcsot.

Bólintottunk és elindultunk a kocsi felé. Én ültem be anyu mellé Amy pedig hátra kényszerült ülni. A fejem majd' szétrobbant, annyira fájt. A sírás utóhatása. Annyira elgondolkodtam, hogy mire föleszméltem már a kórháznál voltunk. Kipattantattam a kocsiból és berohantam a kórházba, ahol a pultot céloztam meg. Megkérdeztem merre találom apát és már rohantam is tovább a szobájához. Anyuék nem győztek szedni a lábukat. Kopogás nélkül rontottam be a szobába.

Amilyen gyorsan mentem be, olyan gyorsan döbbentem is meg. Kék, zöld és lila foltok borították be orcáját. A foltok mellett sebes és vágásokkal teli volt az arca. Jobb karja begipszelve, nyakán a merevítő, jobb lába szintén gipszben. Szörnyű volt úgy látni. Könnyeim ismét utat nyertek. Nagy lépésekkel szeltem be azt a kevés távolságot ami köztünk volt. Oda húztam egy széket az ágya mellé és leültem. Óvatosan megfogtam bal kezét. Anyuék végre beértek és szinte egyszerre estek be az ajtón. Nem figyeltem rájuk. Csak apu arcát néztem.

- Mégis mi történt vele, hogy ide került? - suttogtam magam elé.

- Valami  idióta áthatott a piros lámpán és frontális ütközés történt. - mondta anya maga elé meredve.

- És a másik sofőrrel mi lett? - kérdeztem és nagy nehezen elszakítottam a szememet apu arcáról és anyu arcára vezettem.

- Elhagyta a helyszínt mielőtt a rendőrök oda érhettek volna. - nézett a szemembe.

- Cserbenhagyta? Mégis ki olyan szívtelen aki otthagy egy ember a kocsijában miután ő volt szabálytalan? - csattantam fel, bár csendes maradtam.

Anya nem válaszolt, csak csendben apa másik oldalára sétált. Felálltam, elengedtem apám kezét és kisétáltam. Leültem egy székre a fejemet a kezembe temettem és úgy sírtam. Halkan nyitódott és csukódott nem messze tőlem egy ajtó. Lassan felemeltem a fejemet és megláttam Őt.

Remek. Pont most? Ez most komoly?

- Szia. - köszönt neki Amy, mire a szöszi csak biccentett.

Hátat fordított nekünk, majd elindult a kijárat felé. Szememet felvezettem Amyre és kérdőn néztem rá. Megrázta a fejét, majd leült mellém. Fejemet ráhajtottam vállára, majd becsuktam a szememet. Amy óvatosan ráhajtotta a fejét az enyémre. Egy ideig még érzékeltem a körülöttem lévőket, de később már az álok világában jártam, ahol minden rosszabb volt, mint a valóságban.

10.rész

Sziasztok! Haragszom rátok és egyben hálás is vagyok nektek. Haragszom a 3 komiért, mert a 8.résznél megmutattátok, hogy 5 komit is összetudtok hozni. És hálás vagyok a 1970+ megtekintésért. Továbbá a +1 feliratkozónak és pipákért is. Nem azt mondom, hogy nem örülök annak az 3 kominak. Csak hát kicsit mérges vagyok.. Na nem fecsegek tovább jó olvasást (:


Gondolataimba merülve meredtem a padra. Tekintetem üreges volt. Legalábbis gondolom én. Egy csapódást hallottam mire felsikítottam. Mindenki rám nézett és Mrs.Knight megszólalt. Dühösen mondta kevésbé se szép szavait.  - Üdvözlöm köreinkben Miss.Black . Örülök, hogy visszatért mesevilágból hozzánk. Elmondaná mi volt az utolsó mondatom?

Ide sétált a padomhoz és pontosan előttem állt meg. Minden szem rajtunk volt. A hangomat egércincogáshoz lehetett volna hasonlítani. - Nem tudom.

- Mégis mikor lettél ennyire nemtörődöm Gwendolyn? - kérdezte keresztbe tett kézzel. Megráztam a fejemet, hogy kimutassam ismét nem tudom.

- Mindig is nemtörődöm voltam. - próbáltam védeni magamat. A tanár megrázta a fejét és visszament a táblához.

                                                                *~*~*~*~*~*

Igazi megváltás volt amikor kicsengettek az utolsó óráról is. Könyvemet gyorsan bedobtam táskámba és már robogtam is le a lépcsőn. A parkot akartam megcélozni. Magányra vágytam. Magányra, zenére és arra, hogy ne zavarjon senki se.

Hm... Édes gondolat. 

- Hé Gwen várj! - kiabált utánam egy ismerős hang.

Megfordultam, majd végig mértem a lihegő fiút. - Mi az James?

- Merre mész? - válaszolt kérdéssel a kérdésemre.

- Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni. - oktattam ki. - És a parkba.

- Nem baj, ha csatlakozunk? - kérdezte.

Csatlakozunk?!

Megrántottam a vállamat és megvártam amíg James hívja a fogyatékos barátait. Nem igazán szeretem a barátait. Szerencsére Travis és Mike is köztük volt akikkel jóban vagyok. Mike és Travis mosolyogva jöttek felém a maradék három unott arccal.

Mikor oda értek hozzám külön - külön megöleltem a két fiút. - Sziasztok fiúk.

- Melyik parkba is indultál? - kérdezte James.

- Valamelyikbe a sok közül. - rántottam meg vállamat. James elmosolyodott kijelentésemen, majd közölte, hogy menjünk a közelibe.

Én mentem hátul. Így elkerülve a kellemetlen tekinteteket alulról. És, hogy megkeményedjenek. (Nagy mosoly az arcon. Szerk. megj.)

- Mi a baj Gwen? - jött oda Travis mellém. Rávezettem szememet az aszfaltról pontosan a szemébe.

- Búval baszott kedv. - mosolyogtam szélesen rá.

- Az nem jó. És mi az oka ennek? - kérdezte kedvesen. Megrántottam vállaimat. Travis elém jött, majd megállt előttem. Előre nézett, úgy beszélt hozzám. - Jössz a nyakamba?

Gondolkodás nélkül válaszoltam neki. - Igen.

Travis leguggolt én meg ráültem vállaira. Travis a kezét nyújtotta, hogy fogjam meg. Miután megfogtam kezeit óvatosan felállt. Jóval magasabb voltam így. A fiúk hátra néztek és mikor megláttak minket elnevették magukat.

- Azt a kurva milyen magas vagy. - mondtam hüledezve.

Travis csak felnevetett, majd egész úton beszélt hozzám minden hülyeséget. Egyszer majdnem le is estem a nevetéstől. Sokkal jobb kedvem lett, mint volt. Annyira örültem, hogy velem van ez a marha, hogy még a szőke angyalról is megfelejtkeztem és Jake-ről is.

- Na vége a Gwen napnak. - mondta Tarvis és óvatosan leemelt nyakából.

- Köszönöm. - mondtam hálásan.

- Mégis mit? - kérdezte mosolyogva.

- Hogy jobb kedve derítettél. - mosolyogtam.

A háta mögé néztem és pont a tó előtt állt. Egy ördögi mosoly jelent meg ajkaimon. Úgy álltam előtte mint egy angyal, de a fejemben egy ördögi terv ment vége. Jóbban mondva egy kis tréfa. Meglöktem Travis mellkasát aki egyensúlyt vesztve a vízbe esett.

A fiúk és én is jó ízűen nevettünk ezen. Mikor Travis feljött a víz alól dühösen nézett rám. Ki úszott a tó szélére és ki is jött a vízből.

- Gwen, szerintem fuss. - mondta Mike. Rákaptam a szememet, majd bólintottam egyet és elkezdtem előre futni.

Nevettem és futottam. Mikor hátra néztem láttam, hogy Travis mindjárt a nyomomban van ezért gyorsabban kezdtem el futni. Körbe futottam a tavat, majd Mike háta mögé bújtam el.

- Én nem vagyok itt oké? - kérdeztem suttogva.

- Óó, de még, hogy mennyire itt vagy. - hallatszott Travis hangja.

Kiléptem Mike mögül, majd édesen mosolyogva néztem Travis-re aki csurom víz volt. Travis nagy léptekkel jött felém, majd mikor elém ért szorosan megölelt így én is vizes lettem. Mikor elengedett elkezdtem vacogni, hisz így nem éppenséggel volt túlságosan meleg.

- F-f-fázom. - dadogtam.

- És én mit szóljak? - kérdezte Travis.

Senki nem szólt semmit. Egy pár percig csend volt, majd Mike mondta, hogy inkább induljunk vissza. Út közben James megsajnált és oda adta a fekete Adidas pulcsiját. Ó, de nagylelkű.

Csendben ballagtunk egymás mellett. Csak az elhaladó autók törték meg a csendet. A másik kettő fiú hozzám sem szólt, se oda vezető úton, se vissza vezető úton. Kicsit tartottam tőlük szóval nem is bántam.

Mikor a házunk elé értünk megpördültem és így a fiúkkal szemben álltam. Levettem magamról James pulcsiját átnyújtottam neki, majd elköszöntem tőlük. - Sziasztok.

Ők is elköszöntek, majd elindultam be a kapun. Fél úton vissza fordultam, de már nem voltak ott. Furcsa, hisz úgy érzem valaki figyel. Vissza fordultam a ház felé és ismét elindultam. Egy tekintet mély lyukat égetett tarkómon.

9.rész

Sziasztok! Öljetek meg, akasszatok fel.. Nyugodtan megérdemlem... Remélem az új rész kárpótol, majd titeket (: Nem mellesleg kezdtem egy új blogot amit nem egyedül írok. Még csak a prológus van fent, de remélem az tetszik (: Köszönöm a 1600+ megtekintés és a 8.részhez az 5(!!) komit. Imádlak titeket! Na nem fecsegek tovább, jó olvasást (:


Vajon ezek után minden napomat rettegésben kell, hogy éljem? Vagy Jake előbb utóbb feladja a hajkurászásomat? Tudom bármi lesz hatással lesz rám és a körülöttem élő emberekre. Amy, Will, Liam, a szöszi és Zayn, mert jól összebarátkoztunk.

3 nap telt el mióta az uszodában voltunk. Minden nap a rémálmok keltettek fel. Jake-el álmodtam mindet. Álmomban láttam ahogy megkínozza Amy-t csak, hogy vele legyek. Utána Will következett és így szép sorjában. Ám a mai álmom volt a legrosszabb.

*Visszaemlékezés*

Nem láttam semmit csak futottam. Futottam a korom sötétben. Mi vagy ki elől? Fogalmam nincs. Egy belső hang az suttogta, hogy közel van. Sírtam és már az erőm is elhagyott, de én csak futottam. Féltem. Rettegtem. Bármi amit eltudsz képzelni. Addig futottam ameddig el nem értem egy kis viskó szerűséghez. Mikor hozzá értem a kilincshez eltűnt. Remegtem mikor hátra néztem. Egy sötét ruhás alak volt mögöttem kezében egy kaszával. Szememet össze szorítva kezdtem el sikítozik hátha felébredek. Hazugság, hogy mi irányítjuk az álmainkat. Az elménk irányít, a rettegés és a félelem. A rettegés mely végig kísér az életünk rossz vagy jó részén. A félelem amit Jake iránt érzetem. És, hogy az elméhez nálam mi kapcsolódik? Talán az, hogy Jake fenyegetése jár az eszemben. A macska egér játéka.

A sötét ruhás, kaszás ember, már-már ordítozva közeledett felém. Kántált valamit, de nem értettem, hogy mit. Lefagytam. Nem tudtam megmozdulni. Afféle transzba estem. A kaszás ember előttem állt. Ajkai mozogtak még sem lehetett semmit sem hallani. Viszont letudtam olvasni mondani valóját: Úton vagyok.

*Visszaemlékezés vége*

Hogy mégis mit akart jelenteni? Fogalmam nincs. És, hogy miért ez a legrosszabb? Miért nem az amit a barátaimmal tesz? Mert Ő is ott volt. Végig nézte, hogy sikítozok, hogy sírok, remegek és nem tett semmit. És, hogy ki az az Ő? A szöszi. Gondolataimat a csengő zavarta meg.

- Min gondolkodtál ennyire? - állt mellém Will. Ő sem tud az álmaimról, úgy ahogy senki sem.

Értetlenül néztem rá. Adtam a hülyét hátha beveszi. - Nem gondolkodtam semmin, csak elbambultam.

Megrántotta a vállát, majd együtt kisétáltunk a teremből. - Gyere meghívlak egy... Mit kérsz?

Elnevettem magam Will viselkedésén amit ő egy szemforgatással díjazott. - Egy Pepsi elég.

- Hmm.. Mi történt? A nagy Gwendolyn Black Coca-Coláról átvált Pepsire? Ez történelmi csoda. -hüledezett. Kiöltöttem rá a nyelvemet és leültem egy asztalhoz.

Nem is meséltem. Amy és Liam biztonsági őrt játszanak mellettem Will-el együtt. Zayn legalább megért és hagy levegőhöz jutni. Mellesleg még az ominózus napján barátkoztunk össze. Vagy valami olyasmi... Jókat lehet a hülyeségein röhögni. Pl.: Tegnap eljátszotta a kedvemért Lexie-t, fuldokoltam a röhögéstől. A szó szoros értelmében. Szerintem mások is röhögtek nem csak én, mert az udvaron mutatta be. Még magassarkút (!!) is szerzett be, fogalmam sincs honnan. És a retikülről meg a sminkről ne is beszéljünk. No meg arról se, hogy elkezdett egy lánnyal így flörtölni. Ráadásul pont egy olyannal aki Lexie "nagy barátnője" és persze az azonnal tipegett hozzá elmondani.

Will rendelt és már jött is vissza. Leült és elém tolta a Pepsit. - Tessék hölgyem, az innivalója.

Mosolyogva elvettem, majd kicsavartam és ittam. - Köszönöm uram. Máris sokkal üdébb vagyok.

Will mosolyogva megrázta a fejét, majd elkezdte enni a HotDogját. Kiskutyus szemekkel néztem Will-re. Felsóhajtott, majd a felét odaadta nekem. Én mosolyogva nyammogtam rajta míg Will gyorsan befalta. Elvette a Pepsimet és ivott belőle. Mosolygott mikor egy szúrós pillantást vetettem felé.

Will ajkairól eltűnt a mosoly. Hátra akartam nézni, de féltem ki lehet az. - 9 óránál.

Hátra néztem és megláttam Lexie-t. A "barátnői" mellette álltak. Valakit nagyon keresett. Végig nézett mindenkin aki a büfé asztaloknál ült. Végül megtalált engem. Szúrós pillantások közepette jött felénk. Felém. Nagy vigyorral az arcomon álltam fel hozzá. Fogalmam sincs mit tettem, de örültem, hogy felidegesítette a dolog.

- Mi a baj, Hercegnő? Netán letört a körmöd? - vigyorogtam az arcába.

- Mégis, hogy képzeled, hogy kinevetsz amikor az egyik punk eljátssza, hogy egy ribanc vagyok? Nem vagyok ribanc! - kezdett el üvöltve hisztizni.

- Hát én evvel az állítással vitatkoznék. És miért? Netán zavar, hogy velem kijönnek a punkok veled meg nem? Mondjuk nem csodálom. - mondtam mire mindenki elkezdett "hű"-zni.

Feje elvörösödött, esküszöm, ha egy vonat lett volna a fején jött volna ki a gőz. - Idióta!

- Én meg Gwen. Örülök a találkozásnak, de most már mehetsz, mert várnak, hogy megcsinálják a körmöcskédet kedves Idióta. - azt a fejet látnotok kellett volna.

Nem szólt semmit csak sarkon fordult és hisztizve el rohant. Rohant? Inkább totyogott, mint egy pingvin. Sajnálom pingvinkék, nem akartalak titeket megbántani. Vissza fordultam Will-hez aki rosszallóan ingatta a fejét.

- Rossz fát tettél a tűzre Gwen. - mondta sejtelmesen.

Csengettek mielőtt válaszolhattam volna. Megrántottam a vállamat, majd mentem föcire.

2. díjam :)

Egy újabb díj:) Itt a blogja a küldőmnek :) http://nettiandniall.blogspot.hu/

11 dolog rólam:
1. Áprilisban lesz környezet vizsgám amit nem várok.
2. Barna a hajam és a szemem színe változik (én sem értem)
3. Meggyűlik a bajom rendesen evvel a 11 dologgal :D
4. Hirtelen haragú vagyok ám nem tartok nagyon sokáig haragot.
5. Manapság nem vagyok olyan hisztis 
6. Nagy álmom kiköltözni Londonba.
7. Nemrég kaptam egy fangirling rohamot xd :'3
8. Most az egyszer értek valamit matekból az is a % számítás :D
9. Szeretek enni, de nem hízok
10. Niall lesz a gyerekeim apja :D (álmodik a nyomor)
11. Most bolondultam bele egy másik bandába, bár eddig is szerettem őket onnan Luke a kedvencem (5 Seconds of Summer - 5SoS)

11 válaszom:

1. Szerencse számod? 13, 23, 19
2. Kedvenc kutyafajtád? Nincsen. Mindegyik kutyát szeretem, de majd szeretnék egy rottweilert :D
3. Kedvenc lány/fiú neved? Lány: Daniella Fiú: Dániel
4. Van házi állatod? Igen
5. Szüleid elváltak már? Még nem, de külön élnek és mind kettejüknek van párkapcsolata
6. Örülsz, hogy neked is küldtem díjat? Igen, köszönöm szépen :)
7. Milyen könyvet olvasol/olvastál? Twilight olvastam Újhold olvasom
8. Kedvenc ételed? Ühm... Mindent szeretek kivéve a pacalt, a szálkás halat és az ilyen gusztustalan dolgokat..
9. Kedvenc tagod? Niall James Horan avagy a cuki írmanó aki a fárjem lesz (gonosz fej xd)
10. Kedvenc színed? -Fekete, fehér, piros, kék meg minden ami tetszik :D
11. Hogyan szeretted meg a One Direction-t? Olvastam egy blogot és abban benne volt a Chande my mind és megtetszett és elkezdtem érdeklődni utánuk. De persze a bnőm egyszer mutatott róluk egy képet én meg azt mondtam rájuk, hogy buzik.. Most meg, ha ezt valaki ki ejti megölöm.. Hát igen...

11 kérdésem:

1. Neked is meggyűlik a bajod a 11 dologgal?
2. Hogyan szeretted meg az 1D-t?
3. Kedvenc bandatag?
4. Kedvenc számod? (zene)
5. Szeretsz olvasni?
6. Kedvenc tantárgyad?
7. Szereted az 5SoS-t?
8. Ha igen ki a kevdenced?
9. Szereted/ismered a Vámpír naplókat?
10. Ha igen ki a kedvenc szereplőd?
11. Nagyon kiidegeltelek a hülye kérdéseimmel? xd

11 ember kiknek küldöm:

http://misteryonthelake.blogspot.hu/
http://unforgettable-fanfiction.blogspot.hu/
http://starrysky-fanfiction.blogspot.hu/
http://deadlylove4.blogspot.hu/
http://aakdjfhd.blogspot.hu/
http://vampiresandonedirection.blogspot.hu/
http://vampirehuntervsvampires.blogspot.hu/
http://kivalasztott.blogspot.hu/
(sajnálom ez csak 8)

8.rész

Sziasztok(: Elnézést, hogy eddig nem volt rész, nagyon röstellem. Remélem nincs harag. Jó olvasást és köszönöm a több mint 1000 megtekintést. I love you all<3

Szívem hevesen dobogott mellkasomban. Féltem. Féltem, hogy mi lesz most. Féltem Jake haragjától. Felsikítottam mikor egy nagy lendülettel kihúzott a medencéből. Ledobott a földre. Négykézláb voltam és a fejemet leszegtem. Szememet összeszorítottam, de így is jöttek belőle a könnyek.

- Gwen! - ordított Amy. Szememet kinyitottam felnéztem Jake-ra.

- Megmondtam, hogy megfizetsz ribanc! - ordította.

Futást észleltem Jake mögül. Mögé néztem és Liam-ék jöttek. Ő is köztük volt. Amy letérdelt mellém miközben szemét le nem vette Jake-ről. Jake megfogta a felkaromat és felrántott. Egy újabb sikoly jött ki torkomon. Még mielőtt bármit is tudtam volna csinálni, keze csattant arcomon. Még több könny indult útjára arcomon.

- Engedd el te barom! - üvöltött Amy.

- Ugyan Amy, te sem gondoltad komolyan, hogy nem váltom be az ígéretem. - mosolyodott el.

Olyan gyorsan történt minden. Abban a percben minden összejött. Valaki kirántott Jake kezei közül és maga mögé invitált nem épp gyengéden. Felnéztem az illetőre. Ő volt. A szöszi volt. Nem szolt egy szót sem egyik sem, csak szikrákat szórtak egymásra. Punkom arcára egy gúnyos mosoly került. De mielőtt még bármi olyat láttam volna Amy  maga felé fordított. Megfogta a kezemet és elkezdett rohanni velem, el Jake mellett. Értetlenül futottam utána. Mikor megálltunk hátranéztem, de nem láttam senkit.

- Hé, Gwen jól vagy? - kérdezte Amy.

Mivel a torkomban lévő gombóc miatt nem tudtam válaszolni ezért csak bólintottam. Ami szorosan magához ölelt. Furcsálltam, hisz scene és utálja az ölelést. Ennek ellenére vissza öleltem őt. Izzadtam, de a kezeim olyanok voltak mint egy jégcsap. Testem remegett Amy kezei között. Az eddigi csendet az én zokogásom törte meg.

- Amy. - szóltam neki remegő hangon. - Me-eg fog ö-ölni eng-engem. - zokogtam tovább.

- Dehogy fog. - nyugtatott. - Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - jobban kezdtem szorítani Amy estét mikor futást észleltem magam mögül.

- Gwen! - mondta hangosan az illető. Megfordultam és oda rohantam hozzá. Szorosan öleltem Will derekát és sírtam a mellkasába. - Amy, mégis mi történt? - kérdezte Will.

- Jake. - válaszolt szűk szavúan Amy.

- Mit csinált? - izmai megfeszültek körülettem ahogy ezt kérdezte.

- Kirántotta a vízből ledobta utána megint felrántotta és felpofozta. Utána jöttek Liam-ék én meg elhoztam. - válaszolt Amy és én elengedtem Will-t.

Will mögé néztem és eldöntöttem. Inkább meghalok, minthogy rettegésben éljek Jake miatt. Kikerülve Will-t kezdtem el vissza felé futni. Amy és Will egyszerre kiáltottak utánam. Nem érdekelt. Megkönnyebbítem a helyzetüket, így nem kell védőt játszaniuk életem végéig. Szememből újra folyni kezdtek a könnyek ezért alig láttam merre megyek. Persze amilyen ,,szerencsés" vagyok elestem és a földön magzat pózban sírtam tovább. Mégis miért? Miért kell Jake-nek megkeseríteni az életemet? Miért jó ez neki? Annyi kérdésem lenne, de egyre sem fog válasz jönni. Soha... Valaki hozzám ért mire összerezzentem és jobban elkezdtem sírni.

-  Shh, Gwen nyugi csak én vagyok. - szólalt meg Liam.

Kinyitottam a szemeimet - eddig le voltak csukva - és felnéztem Liam-re. Tökéletes mosolya megnyugtató volt és akkor eszembe villant a szöszi. Az Én Punkom. Vajon mi történhetett miután Amy elhozott?

- Liam, e-elment? - kérdeztem dadogva.

- Igen el, de ki volt ő? - kérdezte felvont szemöldökkel ami igen csak vicces volt ezért elmosolyodtam.

- Ő Jake, a volt barátom. - mondtam .

- Mégis mit akar? - kérdezte.

- Engem. Engem akar megölni illetve megkeseríteni az életemet. - mondtam leszegett fejjel.

- De mégis miért? - kérdezte.

- Mert én hagytam el őt és nem ő engem. Meg nem éppen szépen váltunk el. - válaszoltam és felnéztem rá. Értetlen arcot vágott.

- Azért akar  megölni, mert elhagytad? - kérdezte erőltetett nevetéssel. Én bólintottam. Nem. Nem ez az igazság. Nem akarom neki elmondani miért. Nem akarom elmondani, hogy miattam volt börtönben 1 év és 6 hónapot. Azt meg főleg nem, hogy miért. Egyszerűen képtelen voltam rá. - Ez egy pszichopata. - mondta eltorzult arccal.

- És mi történt? - kérdeztem miközben felálltam. Még mindig olyan voltam mint egy jégcsap.

- Miután Amy elvitt felnevetett mondott valamit és elment. - mondta.

- Valamit? Mégis mit mondott? - néztem rá félve.

- Azt, hogy még csak most kezdődik a játszma. - nézett mélyen a szemembe miközben ezt mondta. Szóval macska egér játékra készül.

- Hát akkor kezdődik. - mondtam inkább magamnak. - Menjünk vissza éhes vagyok. - mosolyogtam.

- Gyere, meghívlak egy hamburgerre. - mosolygott vissza rám.

A hamburger szóra összefolyt a nyál a számban. Sűrű léptekkel próbáltam Liam nyomában maradni, hisz mire ő lépet egyet addig én hármat - négyet. Mikor megérkeztünk a büféhez mindenki engem nézett. Nem csodálom az előző eset után. Mondtam Liam-nek, hogy leülök amíg ő várja a hamburgert. A pillantások mindenhol égették bőrömet. De egy. Csak egy volt olyan akié nem égetett hanem fagyosan hagyott. A szöszi.

Mégis mit tettem ellene, hogy utál? Ráadásul tiszta szívéből? Sóhajtottam egyet, majd ránéztem Liam-re aki éppen tartott felém a két jó nagy hamburgerrel. Mikor lerakta elém akkor felkordult a hasam mire Liam elnevette magát. Én csak nyelvet öltöttem rá és elkezdtem enni. Megijedtem mikor Amy dühös, nagy léptekkel közeledett Liam háta mögül. Azonnal felpattantam a székről és elkezdtem hátrálni.

- Amy, tudod, hogy szeretlek. - mosolyogtam rá a legszebb mosolyommal.

- Te idióta! És ha az az őrült még itt lett volna? Te nem gondolkodsz Gwen? - üvöltött az arcomba.

- De gondolkodok csak nem mindig. - mosolyogtam még mindig.

Amy megforgatta a szemét, majd hátat fordítva nekem ment beleülni Liam ölébe. Én is visszamentem és elnevettem magam mikor Liam éppen harapni akart egyet, de Amy gyorsabb volt és ő harapott. Biztos jól nézhettünk ki: Én fuldoklok a nevetéstől, Amy mosolyogva eszik, Liam kikerekedett szemmel néz egyszer Amy-re egyszer a hambira. Hát igen, tényleg jól nézhettünk ki.

Eltiltás

Sziasztok... El lettem tiltva a géptől fogalmam sincs meddig... Most hétvégén apumnál leszek és megpróbálok minnêl több részt megírni... Kaptam egy kommentet miszerint imád engem az illető, mert így írok... Elsem tudod/tudjátok hinni mennyivel jobban kezdődött a reggelem. Megmelengette fagyos szívem... Nagyon köszönöm nektek/neki. Imádlak titeket és kérlek tartsatok ki!

Puszi
Laura

7.rész

Sziasztok! Elnézést a késésért! Boldog nőnapot minden hölgynek. :)



Matt nagyon kedves és szimpatikus fiú. Élvezem a társaságát és örülök, hogy így alakultak a dolgok. Ezért, majd egy köszönettel tartozok, majd a szőkeségemnek. Mellesleg a szöszire térve. Láttam, hogy bemegy egy lánnyal a mosdóba, de körülbelül 10 perc múlva dühös arccal jött ki onnan. Örültem, hogy történt valami, még, ha az a szöszimnek nem is tetszett. Nem sokáig gondolkodtam ezen, mert Matt elkezdett mondani egy viccet, de mikor látta, hogy nem csinálok semmit abbahagyta.

- Mi a baj? - kérdezte kedvesen. Ránéztem és elmosolyodtam.

- Semmi, csak úszni akarok vagy tudom is én, de már nem bírok meglenni. - kezdtem el mocorogni a széken.

- Hát akkor menjünk csúszdázni. - ajánlotta fel rám mosolyogva. Bólintva jeleztem, hogy benne vagyok és már álltam is fel a székből.

- Melyiken csúszunk le előbb? - néztem fel rá.

- A kék? - kérdezte és ránéztem a csúszdára. Összevissza tekergő, nagy csúszda. Mosolyra húztam ajkaimat, majd boldogan bólintottam. - Egy feltétel van, hogy én is lecsúszok. - nézett rám komolyan. Vártam, hogy fojtassa. - Velem kell csúsznod.

- Semmi akadálya. - mondtam nevetne.

- Amúgy mi az a seb a hátadon? - kérdezte és óvatosan ujjbegyeit hozzáérintette a sebes részhez.

- Tegnap reggel a kutyám rám ugrott a hátsó kertben én elestem és pont egy olyan helyre ahol üvegtörmelékek voltak. Apám szedte ki őket. - tartottam szünetet levegőért kapkodva. - Utána le is fertőtlenítette, de nem tudom minek. - néztem magam elé értetlenül.

- Ügyes vagy. - mondta gúnyosan.

Én csak mosolyogtam ezen, hisz engem nem lehet nevelni. Főleg az ilyenek ellen. Éppen akkor mentünk a lépcsők felé amikor a szöszi leért a csúszdán. Ránk nézett, majd ment tovább. Mikor felértünk a lépcsőn lenéztem és kicsit be kell valljam megijedtem, hisz' nagyon magason voltunk. Félve néztem rá Matt-re aki a reakciómat látván elnevette magát. Én játékosan belebokszoltam a vállába, de utána tettettem a duzzogást amit Matt egy mosollyal elintézte. Addig játszódtam a sértődötted amíg nem mi kerültünk a sorra. Először én ültem le, majd mögém Matt és átfogta a derekamat, majd a hasamnál összekulcsolta a kezét. Mellkasa a hátamnak nyomódott. Kezemmel az alkarjában kapaszkodtam miközben lábam ki volt nyújtva csak úgy mint Matt-nek így a lábai közt voltam.

Félreértés ne legyen semmi OLYAN. Mikor elindultunk egy kisebb sikoly futott ki a torkomon. Matt csak szokásához híven ezen is felnevetett. A csúszdában egy idő után sötétség lett, majd olyan szivárványos fény lett és megint minden eltűnt. A csúszda végén láttam a fényt ezért gondoltam, hogy vége is a csúszdának, de nagyot tévedtem. Még távol sem volt vége. A csúszda teteje eltűnt. Szóval a csúszda kívülre is nyúlik. Mondjuk elég hülye voltam, hogy erre nem gondoltam. Na mindegy is. Minden élesebb kanyarban felsikongattam és jobban szorítottam szegény Matt kezét. Ha így folytatom letépem a karját.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor megláttam, hogy nemsokára vége a csúszdának. Mielőtt a vízbe estünk Matt elengedett és én is a karját és külön estünk bele a vízbe. Mikor eljutott a tudatomig, hogy a víz alatt vagyok elkezdtem felfelé úszni. Meglepetten véltem észrevenni, hogy előbb értem föl, mint Matt. Egy sikoly jött ki a torkomon mikor valaki megfogta a lábamat és lehúzott a víz alá. Kinyitottam a szemem és láttam Matt mosolygós arcát. Elkezdtem felfelé mutatni neki. Értette a célzást és elkezdtünk mind a ketten kifelé úszni.

- Miért húztál le? - kérdeztem mikor kimásztunk a vízből.

- Nem tudom. - rántott vállat.

Éppen válaszolni akartam mikor valaki megfogta a derekamat és felkapott a vállára. Matt nem lehetett, hisz ő előttem állt és kikerekedett szemmel nézte a történéseket. Ránéztem az illetőre és megforgattam a szemeimet.

- Will, lennél oly kedves és leraknál? - kérdeztem tőle. Nem felelt. - Will, engedj el! - kezdtem ütni hátát. Mikor véletlen, esküszöm véletlen a gerincét megütöttem ökölbe szorított kézzel minden erőmet beleadva, felordított.

- A kurva életbe is Gwen, ez fájt! - kezdett el szitkozódni, de még mindig nem rakott le a válláról.

- Bocsi. - mondtam és feladtam annak a lehetőségével, hogy tovább ütöm és akkor letesz.

Intettem egyet Matt-nek búcsúzás képen. Aki bár most szomorúan mosolyogva vissza intett. Kár. Pedig még telefonszámot sem cseréltünk. Mikor végre Will letett - mellesleg azt hittem a talajra - elvesztettem az egyensúlyom és beestem a vízbe. Dühösen úsztam fel a víz felszínére. Oh, Will ha tudnád milyen nagy hibát követtél el most. Gonosz mosoly húzódott az arcomra. Kinyújtotta a kezét, hogy kihúzzon. Megragadtam kezét, de azonnal be is rántottam. Mielőtt feltudott volna úszni elkezdtem lenyomni a fejét a víz alá mélyebbre - nem erősen -.

- Ezt most miért kaptam? - kérdezte és lefröcskölt.

- Mert nem kaptál el és elrángattál... - belevágott a mondatomba.

- Ugyan, hagyd már azt a nyálgépet. - undorodott el.

Bosszúsan ránéztem, majd kimásztam a vízből. Megakartam keresni Amy-t és egy kicsit vele lógni. Vagyis velük, hisz Liam is jönni fog szerintem. Mondjuk nem bánom. Elindultam ott ahol hagytam őket. Mikor oda értem máris feltűnt a kis csapatuk. Ránéztem a szöszire. Testén csillogtak a víz cseppek, haja a szemébe lógott melyről csöpögött a víz. Lélegzet elállító látvány volt. Szerintem egy pár másodpercre meg is haltam. Miután összekapartam magam a földről elindultam Amy-ék felé. Mikor oda értem beleültem Amy ölébe aki csak felvisított hideg testem miatt.

-Úristen! Gwen, te kibaszott hideg vagy! - kiabált velem Amy ami belőlem nevetést váltott ki, míg Liam csak mosolygott. Ha már ettől így kiborult akkor már meg is ölelem, hisz csak a combomat érezte. Ültemben megfordultam, majd megöleltem. Amy a fülembe sikítozott. Nem volt valami jó érzés, de vállaltam. - Gwen engedj el! - nyöszörögte szorításom alatt. Elengedtem és megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Na azért ennyire hideg nem voltam. - mondtam és elkezdtem mocorogni ölében.

- Ááá, dehogy is. Ülj rá Liam-re, majd meglátod, hogy ő mennyire bírja. - mondta és mind a ketten az említettre néztünk. Liam tekintete cikázott köztem és barátnőm között. - Liam vállalod? - kérdezte Amy. Liam egy pillanatig gondolkodott, majd megrántotta a vállát. - Szóval igen. - húzódott gonosz mosoly Amy ajkaira. - Hajrá Gwen, majd meglátjuk mennyire vagy hideg. - mondta.

Megrántottam a vállam, majd átültem Liam ölébe. Liam arca eltorzult. Na jó azért ennyire csak nem lehetek hideg.

- Azért ennyire csak nem lehetek hideg. - mondtam és megérintettem ujjaimat. - Vagy mégis. - mondtam és inkább kimásztam Liam öléből. - Amy jössz velem a meleg vizekhez? - kérdeztem és megálltam előtte. Ő bólintással jelezte, hogy igen. Adott Liam-nek egy puszit az arcára és már mentünk is a meleg vizekhez.

- Azt hittem egy ideig elleszel a jóképű gyerekkel. - mondta Amy miután beültünk egy meleg vizű medencébe.

- Will felkapott a vállára és elhozott tőle. - mondtam és folytattam. - Pedig még telefonszámot sem cseréltünk. - hisztiztem.

Amy válaszra nyitotta száját, de be is csukta. Mögém kezdett mutogatni. Megfordultam és megláttam őt. Életem legnagyobb hibáját. És pont felénk közeledett. Felém közeledett. Vészes gyorsasággal.

Leges-legelső díjam *-*

Sziasztok! Amint a cím elmondja kaptam egy díjat! Nagyon örülök neki :))
Köszönöm a díjat Domcsának! Itt a blogja. Mellesleg holnap jön a rész előre bocsi a késésért <3

Szabályok amiket be kell tartani:
-Írj 11 dolgot magadról.
-Válaszolj 10 kérdésre.
-Írj 11 kérdést magadtól.
-Küld tovább saját vagy nem saját blogaidra.

11 dolog magamról:

1. -Van egy Gombóc nevű kutyám.
2. -Directioner vagyok.
3. -Niall a kedvenc bandatagom.
4. -Őszinte vagyok, ami a szívemen az a számon és ez sokaknak nem tetszik.
5. -Jégszívűnek tartanak engem, de én is magamat.
6. -Makacs vagyok.
7. -Van egy hülye szokásom ami a hajam rágcsálása/piszkálása.
8. -Sokszor vannak barna fejemben szőke pillanatok.
9. -Modell szeretnék lenni.
10. -Perrie Edwards a példaképem.
11. -Utálom a sulit, de szeretem az angol órákat.

10 kérdésem:
1. -Directioner vagy?
2. -Ha igen ki a kedvenced?
3. -Kedvenc ételed, italod?
4. -Mióta blogolsz?
5. -Hány blognak vagy rendszeres olvasója?
6. -Kedvenc szín?
7. -Van testvéred?
8. -Ha van fiú/lány és mi a neve?
9. -Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
10. -Milyen színű a szemed és a hajad?

10 válaszom:
1. -Kedvenc kaja? Öhm.. Talán a gyümölcs leves.
2. -Mit szeretnek benned a barátaid? Na ezt pont nem rég kérdeztem meg. Állítóga azt, hogy én kedves, vicces és jó fej vagyok. Ezekről amúgy, jó tudni.
3. -Szereted-e az osztályodat? Van egy-két ember akiket néha szívesen felrúgnék, de alapban igen szeretem.
4. -Popcorn, chips vagy hotdog? Na ez nehéz kérdés... Mindegyik.
5. -Kedvenc banda? One Direction <3 *-*
6. -Van tesód? Van hát.. Majom király :D
7. -Milyen a kapcsolatod az internettel? XD Hát.. Megvagyunk tudtommal még nem csalt meg, de ki tudja :D
8. -Milyennek találod a "tényt", miszerint a szőke nők buták? Nekem erről az a véleményem, hogy egy szőke nő is ugyan olyan mint egy barna, fekete, vörös... Nem értem... Anyám is szőke (festett) mégsem hülye.. Mondjuk néha mondom neki, hogy a festék beszivárgott az agyába, de visszatérve a kérdésre.. Én ezt a tényt nem nagyon szeretem...
9. -Ki a legjobb barátod? Most per pillanat nincs olyan személy akiben 100%-ig megbíznék... Aki volt az elkotyogta szinte majdnem az összes titkomat... Talán a Patrik az egyetlen meg az Eszter...
10. -Melyik a kedvenc weboldalad? Nincs olyan.

Blogok akiknek küldöm:
http://deadlylove4.blogspot.hu/
http://otherhalfniall.blogspot.hu/
http://starrysky-fanfiction.blogspot.hu/
http://onedsservant.blogspot.hu/
http://unforgettable-fanfiction.blogspot.com/
http://kivalasztott.blogspot.hu/
http://vampiresandonedirection.blogspot.hu/

6.rész

Ilyen nincs! Ez is csak velem eshet meg!

- Anya! - kezdtem el hisztizni össze-vissza. - Nem láttad a fekete külön részes fürdő ruhámat? - sipákoltam.

- Nálad kell, hogy legyen. - jött be ajtómon. - Te jó isten! Kitört a 3. világ háború vagy mi van itt? - képedt el anyám a szobámon. Ruhák össze vissza, ahova látsz mindenhol ruhák vannak.

- Majd megcsinálom, de nem találom a fürdő ruhámat. - nyivákoltam, mint egy macska.

- Körbe kéne nézni és meglenne. - szem forgatva adta a kezembe a ruhát.

- Köszi anyu. - nyomtam egy puszit az arcára és már ki is ment. Hát akkor álljunk neki a rend rakásnak. Benyomtam a zenét s neki láttam.

     

        

                                                              *~*~*~*~*~*~*

Hülye ébresztő! Rácsaptam egy erőset a telefonomra, mire elhallgatott. Kinyitottam a szemem és picit hunyorogva mértem fel a terepet. Már a nap fénye besütött a szobámba. Vissza feküdtem átfordultam a hasamra és bele ordítottam a párnámba. Ez az! Ma látni fogom fél meztelenül. De álljunk meg egy pillanatra. Ez nem jó! Oh, ne már! Lexie is ott lesz és ő is látni fogja. Na jó igazából nem ez a fő ok amiért aggódok hanem az, hogy ki ne csurogjon, majd a nyál a szám szélén. Esküszöm képes vagyok rá. Azért majd megpróbálok vigyázni erre a tényezőre, Lexie mellett.

Felkeltem az ágyamról és a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Sarkon fordultam és vissza mentem a szobámba. A szekrény elé álltam és elkezdtem kutatni. Végül elő vettem egy rövid farmert, egy fekete pólót és egy fekete telitalpút. Felvettem magamra őket és lebaktattam a lépcsőn egyenesen a  konyháig. Elvettem a tálból egy almát és azt kezdtem el enni. Szemem a falon függeszkedő órára vezettem ami 9:00 mutatott. Remek nemsokára itt van Will.

Kidobtam az alma csutkát és fel mentem a szobámba a cuccaimért. Elraktam a pénzem és a telefonom is és már mehettem is le. Az alsó fürdő szobába bementem és gyorsan felraktam magamra a vízálló sminket és már kész is voltam. Egy utolsó pillantást vetettem kinézetemre. Mikor valaki kopogott. Minden valószínűséggel Will lesz az. Megfogtam a táskámat és elindultam az ajtóhoz. És láss csodát igazam lett.

- Jó reggelt! - mosolygott szélesen.

- Neked is! - mosolyogtam vissza rá és megöleltük egymást. - Egy pillanat csak bezáróm az ajtót. - jelentettem ki és már zártam is az ajtót. - Mehetünk. - mondtam hunyorogva, mert a nap bele sütött a szemembe.

Elindultunk az iskola felé és az egész utat végig nevettem. Will egy nagy barom, de megtud nevettetni. Mikor oda értünk a sulihoz meglepődve vettem észre, hogy már a fél csoport megvolt. És ekkor motor búgást lehetett hallani. Persze mindenki arra kezdett nézni. És megjelent Ő! Megállt a motorjával egy ideig még tétovázott, de leszállt. Nemsokára egy BMW jött, gondolom abban meg Liam-ék jöttek. A szöszi bevárta őket és úgy jöttek ide. Amy is Liam-ék között volt csak ő Liam mellett sétált kézen fogva. Én azonnal elindultam Amy-ék felé nem foglalkozva senkivel. 

- Jó reggelt galambjaim. - vigyorogtam rájuk mint a vadalma.

- Neked is. - mondta Amy.

- Gwen-nek valami baja van és én erről nem akarom tudni, szóval most kettesben hagylak titeket. - mondta Liam és ott hagyott minket.

- Tudni akarom? - kérdezte Amy karba tett kézzel.

- Most mért baj, ha jó a kedvem? - biggyesztettem le ajkaimat.

- Nem baj, csak furcsán mosolyogtál. - mondta Amy fürkésző tekintettel.

- Csak a tegnapi amit mondtam. - mondtam újból vigyorogva.

- Lexie támad. - mondta Amy mögém nézve.

Megfordultam és dühben forgó szemekkel néztem ahogy Lexie próbálkozik az ÉN punkomnál. Most szívesen oda mentem volna és Lexie haját szívesen megsimogattam volna - szép szóval mondva.

- Nem hagyom, hogy felidegesítsen. - mondtam és egy mosolyt varázsoltam eltorzult arcomra. Elindultunk a csoport felé ahol szinte már mindenki ott volt. 

- Mind megvagyunk, 3 ember nem jön, mert lebetegedtek. - mondta a mi osztály főnökünk. - Indulhatunk? - kérdezte és még mondani akart volna még valamit, ha nem szólók közbe.

- Mivel megyünk? - kérdeztem és mindenki rám nézett.

-Busszal. -mondta Mr. Haydn.

Oh ne már. Egy buszon egy csapat idiótával? Na ne szívassanak már! Mindenki elindult, de Amy és Liam oda jöttek hozzám.

- Te is velünk jössz. - mondtam Liam.

Amy megragadta a kezemet és elkezdett húzni a szöszi felé. Na ne már! Vele megyek? A szöszi hátranézett mire egy döbbent arcot láttunk csak. Ezek szerint nem tudta, hogy vele megyek. Mondjuk eddig én se. Amy mikor oda értünk elengedte a kezemet és megvárta amíg felszállok. Hátul próbáltam megkapaszkodni, de nem nagyon jött össze csak ügyetlenkedtem. Ekkor a szöszi hátra nyúlt karjaival, megfogta az enyémeket és magára vezette azokat. Elengedte a kezeimet és én bizonytalanul, de megkapaszkodtam benne.

Beindította a motort és várt az indulásig. Mindenki minket nézett. Volt aki boldogan, csalódottan vagy éppenséggel szúrós tekintettel illetett meg minket vagyis inkább engem. Fejemet ráhajtottam a hátára és vártam. Mikkor felnéztem láttam, hogy Liam-ék indulnak a szöszi is el indult és a végén már Liam-éket is leelőztük. Combunk összesimult a testünkkel együtt. Fejemet erősen a hátába fúrtam és félve élveztem ahogy egyre jobban gyorsít. Akkor emeltem fel a fejem hátáról mikor megállt. Kikukucskáltam válla felett és csak annyit láttam, hogy pirosat kaptunk. Liam-ék megálltak mellettünk és én benéztem hozzájuk, Amy szélesen vigyorogva nézett minket én meg eltátogtam neki, hogy ezért még számolunk. Vissza felnéztem a lámpára ami már sárgán világított és újból elindultunk.

Most nem hajtottam a fejemet a hátára hanem figyeltem merre megyünk bár tudtam az utat. Majdnem felsikítottam mikor  egy szürke Audi majdnem belénk jött. Persze a szőkeség reflexének köszönhetőnek kikerültük és ugyan úgy mentünk tovább őrült módjára. Két rendőr kocsi előtt is elmentünk, de egy se jött utánunk. Kezdtünk lelassítani mire megint felnéztem. Megláttam az uszodát és elszomorodtam, mert megérkeztünk és el kell engednem izmos felső testét. Jobban összeszorítottam a kezeimet rajta és vissza hajtottam a fejemet hátára. Mélyen beszippantottam illatát. A libabőr végig futott rajtam mikor egész tüdőmet bejárta az Ő illata.

Fogalmam sincs milyen parfümöt használ, de nagyon kellemes illata van. Ez az illatot megfogom keresni az biztos. Felemelő volt az illata az ő illata és valami férfi parfümé. Annyit szippantottam ebből az illatból amennyit csak tudtam. Az utolsó szippantásnál becsuktam a szemem és egy mély levegőt vettem. Kinyitottam a szememet mikor érzékelni véltem, hogy egyre jobban lassulunk. Megállt a motorral és megvárta amíg leszállok. Őszinte leszek nem akartam leszállni mögüle, de egyszer minden jónak véget ért. Begördült a parkolóba a busz is és Amy-ék is.

- Kösz, hogy elhoztál. - szóltam a punkomhoz, de az rám se hederített. Mikor rám nézett rá mosolyogtam, de ő csak egy rideg és távolság tartó pillantást intézett felém. Vissza fordult és figyelte ahogy leszállnak a többiek.

- Ez meg mi volt? - jött oda Will hozzám.

- Mi? - kérdeztem szemeibe nézve.

- Mit kerestél vele. - mutatott a szőkére. - Egy motoron. Te megőrültél? És ha elrabol? - háborodott fel.

Megforgattam a szememet és inkább oda mentem a csoporthoz. Elmagyarázták, hogy mikor találkozunk és, hogy hol. Bementünk leraktuk a cuccainkat és mehettünk felvenni a fürdő ruhákat. Mikor kimentem beraktam a szekrénybe amit kaptam a cuccaimat és már mentem a csoporthoz. Mindenki karba tett kézben állt és mind engem néztek. Fogalmam sincs mit tettem. És hoppá mégis. Rám vártak. Nem baj úgyis van időnk. Bementünk a medencékhez és mindenki azt csinált amit akart.

- Na előbb csúszdázunk, úszunk, szaunázunk? - kérdezte Amy felém fordulva. Nem sokáig kellett gondolkodni se neki se nekem.

- Csúszda! - ordítottuk fel egyszerre és már futottunk is a sorba.

Természetesen voltak fiúk akik előrébb engedtek minket csak azért, hogy a seggünket nézzék. Persze megjelent Liam és odajött hozzánk. Megcsókolta Amy-t jelezve ő foglalt.

- Ne most turbékoljatok. - bökdöstem őket. Liam rám nézett és elvigyorodott. Felkapott az ölébe és a medencéhez kezdett sétálni velem. - Amy, segíts! - kiabáltam a lányhoz, de az röhögő görcsöt kapott. - Liam kérlek ne tedd! Kérlek! Könyörgöm! - könyörögtem neki, de rendíthetetlenül ment tovább.

Mikor oldalra néztem megláttam Őt. Pontosan  úgy ahogy elképzeltem. Minden lány őt nézte és ebbe bele fájdult a szívem. Amikor megláttam, hogy egy lánnyal a férfi mosdó felé veszi az irányt sírhatnékom lett. Nem sokáig tudtam ezen gondolkodni, mert Liam bele dobott a vízbe. Nem akartam felúszni. Helyette hagytam, hogy a víz mélyére süllyedjek. Lehetett vagy 2m a medence. Kiabálásokat hallottam és egy csobbanást nem messze tőlem. Kezdtem elveszteni az eszméletemet. Megéreztem valaki erős szorítását a csuklómon. Minden bizonnyal valamelyik fiú lehetett a nagy tenyere miatt. Magához húzott és elkezdett fölfelé úszni velem. Mikor felértünk a víz fölé akkor mindenki a medence szélén állt. A megmentőm oda adott a kintieknek, hogy húzzanak ki. Ő megtámaszkodott a kezein és felhúzta magát.

- Sajnálom Gwen, nem tudtam, hogy nem tudsz úszni. - kért bocsánatot Liam tőlem.

- Tudok úszni csak... csak... - mindenki egy gyanakvó pillantást vetett rám. - Csak mindegy tudok úszni és kész. - mondtam és ültemben hátra fordultam. A megmentőmnek barna haja és sötét barna szinte fekete szeme volt. Helyes, edzett fiú. Felálltam és oda sétáltam hozzá. - Köszi, hogy kimentettél. - mosolyogtam rá. - Gwen vagyok. - nyújtottam felé a kezemet.

- Matt. És egy ilyen gyönyörű lányt vétek lett volna nem kimenteni. - rázta meg a kezemet. Pír jelent meg arcomon. Sajnos a hajam mögé nem tudtam bújni, mert az arcomra tapadt. - Meghívhatlak egy üdítőre? - kérdezte fél mosollyal. Bólintottam és elindultunk a büfé felé. Hátra fordultam Amy felé aki kacsintott egyet. Vissza fordultam a fiú felé és őt néztem. Vagy egy fejjel magasabb nálam. Beálltunk a sorba és hamar sorra is kerültünk. - Mit kérsz? - nézett le rám.

- Coca-Cola. - mondtam elgondolkodva. Ő is rendelt és mehettünk egy asztalhoz. - Köszi. - mondtam és bele ittam üdítőmbe.

- Nincsen ám ingyen. - mondta és én majdnem megfulladtam úgy félre nyeltem. - Ne aggódj semmi olyan csak meg akarlak ismerni. - mikor ezt kimondta nagy nehezen, de befejeztem a fuldoklást.

- Kérdezz bátran. - mondtam és elkezdtem az üdítőmet birizgálni.

5.rész

Csak ültem a padon és néztem Lexie, hogy lehet ennyire szánalmas. Egykor jó barátnőm volt, csak mikor rájött, hogy koslatnak utána a pasik elkurvult és én megmondtam neki, hogy nem kell ilyen barátnő. Persze Lexie megígérte, hogy még ezért bosszút áll rajtam, azóta is várom az ígéretét. És ekkor meg láttam Will-t. Akkora adrenalin löketet kaptam, hogy a táskámat a padon hagyva futottam Will felé. Will furcsán nézett rám, de azért elkapta a kezem amikor tarkón akartam vágni.

- Gwen, mi van veled? - kérdezte és elengedte a kezem. Ha te most tudnád milyen nagy hibát követtél el Will! 

- Miért mondtad el Amy-nek? Én akartam! - mondtam és tarkón vágtam. Will össze húzta a nyakát és megdörzsölte a fájó részt.

- Nem mondtad egy szóval sem, hogy ne mondjam el senkinek. - mondta mosolyogva és nekem kedvem lett volna beinteni neki.

- Akkor is, miattad üvöltötte le a fejemet a punkok előtt. - mondtam és bumm elő is jött az egyik. Na és vajon melyik? Hát persze, hogy a szőkeség. Will vállat rántott.

- Bocs, de ezt már nem bírom. - mondta és felkapott a vállára. A csípőm volt a vállán és a fenekem a feje mellett. A térd hajlatomnál fogott nehogy a fejemre essek.

- Will, tegyél le! - üvöltöttem vele és elkezdtem a hátát verni, mint aki meg se érezte. 

- Hé, Gwen jó a feneked. - mondta nevetve. - Ugye nem bánod, ha megkóstolom?  - kérdezte és már is valami meleget éreztem a fenekemnél, akkor jöttem rá, hogy megharapott.

- Will tegyél már le! - sikítottam már.

Ilyen sem volt még. Annyit vettem észre, hogy a földön vagyok és jajgatok, mert rá estem a fenekemre. Felnéztem és már csak azt láttam, hogy a szőke punk elsétál Will meg néz utána. Mindenki minket nézett aki az aulában volt. Will lenézett rám és a kezét nyújtotta.

- Kösz. - mondtam és leporoltam magam. A csengő megszólalt és mindenki elkezdett lefelé menni. Mikor leértem a mi szintünkre bementem a terembe és levágtam magam a padba. A tanár pár perc késéssel jött be.

- Az a-s és a c-s osztály főnökökkel azt beszéltük meg, hogy elmehetnénk uszodába, ha benne vagytok, persze mind a 3 osztály. - erre a mondatra felkaptam a fejem úgy mint mindenki.

Felcsillant a szemem, mikor arra gondoltam, hogy.. Te jó isten manapság nagyon perverz a fantáziám. Majdnem felnevettem a gondoltaimon és ez mindenkinek feltűnt.

- Gwendolyn, jól van? - kérdezte a tanár furcsa fejet vágva.

- Persze, minden rendben. - mondtam, de már majdnem kiestem a padból a nevetéstől. A többiek meg rajtam kezdtek el röhögni mikor a földön fekve fogtam a hasamat és csapkodtam a másikkal mint egy retardált. 

- Remélem most már ki nevették magukat. - mondta a tanár mikor vissza ültem a helyemre. - Vissza térve az uszodához holnap lenne egész nap tanítás helyett. - mondta mire mindenki elkezdett ujjongani. - 10-re kéne ide jönni a sulihoz és innen mennénk tovább a strandra. - mondta és felállt a székéről. Felszedte a cókmókját és ránk nézett. - Mehettek. - mondta pont mikor kicsöngettek.

Mindenki a uszodáról beszélgetve ment ki a barátjával teremből, még én is és Amy is.

- Gwen, te egy nagyon retardált nőszemély vagy. És éppen ezért szeretlek. - mondta. - Min kezdtél el nevetni?

- A piszkos fantáziámon. - mondtam megint nevetve csak most nem tudtam összeesni, mert Amy megfogott.

- Gwen, Gwen.. - mondta a fejét rázva.

- Mondd. - mondtam és megindultam az infó terem felé. 

- Na és miről fantáziáltál? - kérdezte Amy nagy vigyorra húzva ajkait.

- Háát... Az őszintét mondjam vagy a hazugságot? - kérdeztem és a táskámat bedobtam a szekrényembe.

- Igazságot. - monda és követte példámat.

- A szösziről fél meztelenül, kockás hassal és.. - nem tudtam befejezni, mert Amy mögém kezdett mutogatni. Megfordultam és éppen ők közeledtek felénk. Liam széles vigyorral, a fekete a göndör és a barna valamin nevettek a szöszi meg zsebre dugott kézzel sétált.

- Gwen, az egész iskolában rólad beszélnek. - mondta Liam mikor oda ért hozzánk.

- Rólam? - kérdeztem lepetten.

- Az előadásról amit lenyomtál a tanterembe. Már mindenki erről beszél a suliban, még a kis gólyák is. - mondta nevetve. 

- Ja, hogy a nevetésről. - mondtam elgondolkodva. - Legalább valami értelmesről is beszélgetnek. - mondtam vigyorogva.

- Inkább nem szólók semmit. - mondta Amy és megölelte Liam-et. 

- Figyi, örülök nektek, de azért legközelebb Amy az enyém. - mondtam rájuk nézve.

- Már, ha adom. - mondta Liam mosolyogva és adott Amy homlokára egy puszit. Megadóan felsóhajtottam, majd sarkon fordultam vissza a szekrényemhez.

- Tényleg ti is jöttök? - kérdezte Amy Liam-et.

- Hova? - kérdezte értetlenül Liam.

- Uszoda. - mondta Amy.

- Ja, igen. - mondta Liam. Felcsillant a szemem erre a válaszra és már alig vártam a másnapot, pedig még csak az első óra jön.

- Akkor jó, de mi most megyünk órára. - mondta Amy és karon ragadott. Amy elengedte a kezemet és úgy sétáltunk tovább a terem felé. Bementünk és Will mellett foglaltunk helyet, vagyis inkább én, Amy a másik oldalamon ült.

- Jó reggelt. - köszönt a tanár és elkezdődött az óra.

                                                                       *~*~*~*~*

- Nem jössz át hozzánk? - kérdezte meg Amy amikor kiléptünk a suliból.

- De. - mondtam és Amy-ék háza felé vettük az irányt. - Amy, te milyen fürdő rucit fogsz felvenni? Egybe részest vagy külön? - kérdeztem és elkezdtem rugdosni egy követ.

- Külön, te? - kérdezte és ő is belerúgott egy kőbe.

- Külön. - mondtam és hátra néztem, mert valaki kiabálta a nevemet. - Mit akarsz Will? - kérdeztem és karba tettem a kezemet.

- Holnap megyünk együtt a suliba? - kérdezte reménykedve.

- Öhm.. Rendben 9:15-re gyere a házunk elé. - mondtam mosolyogva.

- Rendben. Sziasztok. - mondta és hátat fordított nekünk úgy futott vissza a haverjaihoz. 

- Miért mondtál neki igent? - kérdezte Amy. 

Vállat rántottam. - Had legyen egy jó reggele. - mondtam nevetve. Amy mosolyogva megrázta a fejét és az út további részét csöndben töltöttük.

- Megjöttünk. - üvöltötte Amy ahogy beértünk a házba.

- Jöttünk? - kérdezte az anyja meglepetten.

- Gwen is itt van. - mondta.

- Szia Nicole. - mondtam és levettem magamról a kabátot és a cipőt.

- Szia Gwenny, jó újra látni téged. - mosolygott Nicole és adott két puszi és meg is ölelt.

- Téged is. - mondtam mosolyogva.

- Most lett kész a süti kértek? - kérdezte és elindult a konyha felé.

Amy és én egyszerre bólintottunk és elindultunk utána. Az asztalra egy tálcára sütik voltak kirakva, fogalmam sincs milyen süti, de jól nézett ki és az illata is isteni volt. Elvettem egyet és bele haraptam, el üvöltöttem  magam fájdalmamban.

- Gwen, mi a bajod? - kérdezte Amy.

- Eée a ee! - hadonásztam össze vissza.

- Mi van? - kérdezte Amy összezavarodva és ránézet az anyjára, de az elvolt foglalva.

- EÉE A EE! - üvöltöttem. Amy töltött egy pohár vizet és a kezembe nyomta.

- Idd meg hátha ezután megértelek. -mondta és leült egy székre. Nem kellett kétszer mondani, azonnal megittam. Lecsaptam a poharat az asztalra és Amy felé fordultam.

- Leégett a nyelvem! - ordítottam az arcába mire össze rezzent.

- Ja, hogy ez volt a bajod. - mondta elgondolkodva.

- Igen ez és köszi a vizet. - mondtam mire bólintott.

- Na go fel a szobámba kiválasztani a fürdőruhát. - mondta és felállt a székről.

- Mégis minek nektek fürdőruha? - cikázott köztem és Amy között Nicole szeme.

- Holnap tanítás helyett uszodába megyünk  a másik két osztállyal együtt. 10-re kell a sulihoz menni. - mondta Amy.

- Értem .- monda Nicole és vissza fordult tűzhelyhez. Mi felmentünk Amy szobájába ahol elkezdődött a fürdőruha válogatás.

- Na és ez? - mutatott fel egy kék külön részes fürdőruhát.

- Nekem ez is tetszik úgy mint a többi 100. - mondtam nevetve. Most komolyan ki tart 100 fürdő ruhát a szekrényében? Hát persze, hogy Amy.

- Nem vagy nagy segítség. - mondta és az ágyára dőlt.

- Legyen ez a kék, úgyis ki fogja emelni a szemeid. - mondtam és én is hátra dőltem.

- Lehet, hogy igazad van. - mondta és a többi fürdő ruhát vissza gyömöszölte a szekrényébe.

- Na jó én megyek még nekem is ki kéne választanom a ruhámat. - mondtam és felálltam az ágyról. - Holnap, majd randizunk. - mondtam és megöleltem. - Szia. - mondtam és kimentem a szobájából.

- Szia Nicole. - mentem be hozzá a konyhába.

- Szia Gwenny. - megölelt és már mehettem is.

Felvettem a cipőmet és a kabátomat és már mentem is. Édes jó istenem, hogy én már mennyire várom a holnapot. De várom már, hogy láthassam a szöszit félmeztelenül, te Jézus úr isten, mennyire perverz lettem, na nem mintha zavarna.

- Megjöttem. - ordítottam.

- Mégis hol voltál? - kérdezte anya és megállt az ajtóban karba tett kézzel.

- Amy-nél, ja és holnap nincs suli uszodába megyünk a másik két osztállyal 10-re kell a sulihoz menni. - mondtam anyunak és már le is vettem a kabátot és a cipőt.

- Örülök, és hova mentek? - kérdezte.

- Fogalmam nincs, de most megyek és kerítek magamnak egy fürdő ruhát. - morogtam és elkezdtem fölfelé menni.