4.rész

Sziasztok. Új rész. Remélem tetszik majd.

Zilálva ültem fel ágyamon. A homlokom izzadt volt, egész testemmel remegtem. Körbenéztem, de nem láttam semmit, csak a sötétséget. Rápillantottam az órámra ami 4:28-at mutatott. Mégis mi volt ez? Te jó isten. Hogy lehetek ennyire hülye? Felpattantam az ágyról és kimentem a fürdőmbe. Belenéztem a tükörbe és elszörnyülködtem magamon. Mint egy zombi. Nem is csodálom, hogy rémálmom volt. Mellékesen azt álmodtam, hogy egy zombi kerget. Picit, se vagyok ám hülye, ne hogy azt higgyétek.

Visszatérve, borzasztó látványt nyújtottam. Karikák a szemem alatt, a szemem fel volt duzzadva és piros volt, mintha sírtam volna, a hajam mint valami szénaboglya. Ha valaki most látott volna az tuti sikítva futott volna el tőlem. Megmostam az arcomat és kimentem. A szobámban felkapcsoltam a villanyt, hisz már felesleges lenne vissza feküdnöm nem tudnék visszaaludni. Inkább elkezdtem ruha után kutatni. Vagy fél órába telt mire megtaláltam az ideális ruhát. Leraktam az ágyra és lementem a konyhába. Apa már csinálta a kávét. Kicsit meglepődtem mikor megláttam, mert mindig 7-re megy és sose szokott ilyenkor kelni. Mellesleg apám boncmester. Kiráz a hideg, ha arra gondolok nap, mint nap embereket boncol. 

- Jó reggelt Gwenny. - mondta és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

- Jó reggelt. Hogy hogy fent vagy? - kérdeztem és elővettem egy tányért.

- Előbb kell bemennem. És te? - kérdezte és leült az asztalhoz.

- Rémálom. - válaszoltam kurtán és levettem a polcról a müzlit és kivettem a tejet.

Megcsináltam a müzlimet és leültem apám mellé enni. Néma csendben ültünk egymás mellett. Apám az újságot olvasta és meg néztem ki a fejemből.

- Min gondolkodsz? - keltett ki apám hangja a bámészkodásomból.

- Boersman bácsin, hogy van vajon. - mondtam és ránéztem. Tudtam, hogy tudni fogja a választ és ráadásul tényleg érdekelt, hogy van még, ha nem is az igazságot mondtam.

- Füst mérgezést kapott és bent fekszik a kórházban. - mondta és egy gyanakvó pillantást intézett felém. - Gwenny, mégis mit titkolsz? - kérdezte és lerakta az újságot így minden figyelmét nekem szentelve.

- Semmit. - mondtam és magamra öltöttem egy mosolyt.

Felálltam és beraktam a tányért a mosogatóba és kimentem az udvarra. Kellemes idő volt ahhoz képest, hogy kora reggel van. Hátra mentem a kertbe és elő hívtam Démont aki az első szólításra futott felém, mint a rakéta. Rám ugrott én meg elestem. Reccsent egyet a hátam, de nem érzetem csak egy kis fájdalmat. Démon leszállt rólam én meg felültem. Hátra nyúltam a hátamhoz és éreztem valami meleget. Előre húztam a kezemet és véres volt. Lassan felálltam és be ballagtam. Oda cammogtam apámhoz aki amikor meglátta a véres kezemet riadt arccal nézett rám.

- Veled meg mi történt? - kérdezte.

- Elestem. És most vérzik a hátam. - mondtam és megfordultam.

- Te jó isten. Mégis mibe estél bele? - kérdezte féltően.

- Fogalmam sincsen. - mondtam. - Miért? Nagyon vészes? - kérdeztem unottan.

- Vedd le a pólód és meglátod mennyire. - mondta. Engedelmeskedtem és levettem. Mikor megláttam elképedve néztem a véres pólót. A háta közepétől lefelé tiszt vér volt.

- Hát ez szívás. - morogtam magam elé.

- Maradj itt. - mondta apa és el is tűnt.

Sóhajtottam egyet és felültem a székre. Hátra nyúltam a melltartómhoz, az is véres volt. Remek vehetek fel másikat. Apa vissza jött egy fertőtlenítővel egy fülpiszkálóval és egy tálkával. Lerakta mellém őket, majd a szekrényből vett elő egy csipeszt. Mit akar ez csinálni velem? 

- Apa mire készülsz? - kérdeztem és a bal szemöldökömet felhúztam.

- Kiveszem a hátadból a szilánkokat. - mondta. Hogy a miket? Szilánkokat? Mi?

- Milyen szilánkokat? - kérdeztem elkerekedett szemmel. Sóhajtott egyet és ránézett a hátamra.

- Szilánkok. Szilánkok vannak a hátadban. - mondta. - Szállj le a székről és gyere ide háttal. - mondta és meleg víz alá tartotta a csipeszt.

Leszálltam a székről és apámhoz cammogtam. Hátat fordítottam neki és vártam. Nem sokat kellett várni, apa kiszedett egy üvegszilánkot ami, hogy is mondjam... Nem volt valami kellemes érzés. Belerakta a tálkába, majd jöhetett a többi is. Képzeljétek olyannak, mintha pengével vágnák a hátatokat. Na jó azért lehet, hogy egy picit túloztam, de akkor is fájdalmas. 

- Jó re... - akadt el anyám szava mikor meglátott minket. - Mégis mi történt? - kérdezte aggódva.

- Drága lányunk szilánkba esett. - mondta apa és kiszedte az utolsó szilánkot. Elmosolyodtam mikor anyám rosszallóan rám nézett.

- Mégis, hogy csináltad? - kérdezte karba tett kézzel. 

- Tehetségem van hozzá. - mondtam és még nagyobb vigyor lett az arcomon mikor anyám megforgatta szemeit. 

- Kész is. - mondta apa és ki jött a hátam mögül.

- Nem kell összevarrni? - kérdeztem.

Anya és apa úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna: Hello, én vagyok a mikulás, mit kértek karácsonyra? Elismerem ez eléggé rossz hasonlat volt. 

- Nem voltak olyan mélyen szóval nem kell. - mondta apa és vissza vitte a fertőtlenítőt. Ránéztem a tálkába ahol a véres szilánkok voltak. Hát az biztos, hogy nem 2 darab volt a hátamban.

- Mentem készülődni. - jelentettem ki és elindultam felfelé.

 Mikor beértem előkaptam egy új melltartót és fel is vettem. Gyorsan, de vigyázva a sebemre öltöztem fel. Bementem a fürdőbe és meglepődve láttam, hogy a zombi arcom már sehol sem volt. Igaz még volt egy kis karika a szemem alatt, de az is már alig látszott. Kifésültem a hajamat és hagytam had legyen szabadon a vállaimon. Levettem a fogkefém és fogat mostam. Mikor kész lettem kimentem és belenéztem az egész alakos tükörbe.

 Elismerem nem volt rossz a látvány ami vissza nézett. Felkaptam a táskámat és le caplattam a nappaliba. A táskámat ledobtam a kanapéra én meg leültem mellé. Néztem ahogy apu feláll az egyik fotelból, majd el kezd készülődni. Követtem szememmel minden lépését. Akkor vesztettem csak szem elől amikor felment a lépcsőn. Ránéztem az órára ami 6:00 mutatott. Sóhajtottam egyet, majd felálltam. Felvettem a táskámat és már mentem is a cipőmet és a kabátomat venni. 

- Hova mész? - kérdezte anya, miközben lesétált a lépcsőn.

- Kiszellőztetem a fejemet suli előtt. - mondtam és már vettem is fel a kabátomat.

- Rendben, vigyázz magadra. - mondta, adott egy puszit az arcomra és tovább ment.

- Szia apu. - üvöltöttem fel.

- Szia. - üvöltött vissza és már ki is léptem az ajtón.

A kis szellő megcsapta a szememet amitől könnyel telt meg. Démon mellettem sétált a kapuig. Megálltam a kapu előtt és megsimogattam. Kiléptem a kapun és elindultam a park felé. Csendben ballagtam. Még akkor sem üvöltöttem rá a pasasra mikor nekem jött. Azt éreztem valaki követ ezért megfordultam, de csak egy kiscica volt az. Oda jött hozzám és neki dörgölődzött a lábamnak. Leguggoltam hozzá és megsimogattam. A macska egy ideig még hízelgett, majd elment. Felegyenesedtem, majd mentem tovább a park felé.

Mikor oda értem pár percig álltam a kapu előtt és néztem az 5 punkot. Mégis mi a csodát művelnek ezek itt? Mindegy mit is érdekel. Besétáltam elmentem előttük és 2 paddal arrébb leültem. Néztem ahogy a tón tükröződik a napfénye. Felálltam a padról a táskámat ott hagyva és oda sétáltam a tóhoz. Leguggoltam és megérintettem a hűs vizet. Libabőrös lett a hátam ahogy mind a két tenyeremet a hűs vízbe nyomtam. Valaki megérintette a vállamat, mire felsikítottam és majdnem beestem a tóba. Az elkövető elkezdett nevetni és az 5 punkból 4 is. Fel álltam és már megakartam pofozni az illetőt, de megláttam ki az.

- Neked is szia Gwen. - mondta nevetve.

- Will, te barom megijesztettél! - üvöltöttem rá, de utána elnevettem magam.

- Bocsesz. - mondta, majd megöleltük egymást.

A szemem sarkából ránéztem az 5 punkra akik minket néztek. A szöszinek valami baja lehetett, mert elundorodott. A göndör megbökte mondott neki valamit, mire a szöszi befejezte a grimaszolást. Elengedtük egymást és vissza sétáltunk a padhoz.

- Mit keresel itt? - kérdeztem meg és a tót néztem.

- A suliba indultam, mert tegnap megbeszéltük a többiekkel, hogy előbb bemegyünk és kicsit bandázunk. Mikor erre jöttem benéztem és megláttalak. - mondta és rám nézett. - Jó a ruhád. - mondta elismerően. Rá vezettem a szemem és én is végig néztem rajta.

- Kösz, te meg jól nézel ki. - mondtam nevetve. 

- Kösz. - mondta és felállt. - Jössz te is? - kérdezte és lenézett rám. Megráztam a fejemet.

- Most kihagynám. - mondtam és felálltam. 

- Te tudod. - mondta, majd megölelt, egy kicsit megszorította a hátamat mire felszisszentem. Azonnal elengedett. - Mi van a hátaddal?

- Reggel bele estem pont egy üvegszilánkos részbe. - mondtam mosolyogva.

- Gwen, hogy lehetsz ennyire balfék? És, ha valami súlyosabb történik? - emelte fel a hangját. Mosolyom szélesebb lett és megrántottam a vállamat. - Téged ez cseppet sem érdekel, igaz?

Vettem egy nagy levegőt. - A.a. - mondtam nevetve. - megrázta a fejét és inkább feladta.

- Na jó most már tényleg megyek. - mondta és még egyszer megölelt, csak most óvatosabban. - Vigyázz magadra kérlek. - Bólintottam és már indult is.

Néztem távolodó alakját, majd mikor elment lehuppantam a padra. Elővettem a telefonom és megnéztem az időt. Komoly ilyen lassan telne? Sóhajtottam, majd elő vettem a fülhallgatómat. Bedugtam a fülembe és elkezdtem a Korn és Wellfear zenék hallgatását. Megszólalt a csengő hangom ránéztem a telefonomra és örömmel láttam Amy nevét. 

- Jó reggelt, Csipkerózsika. - szóltam bele mosolyogva, bár úgysem látta.

- Gwen, hol a fészkes fenében vagy? - kérdezte hisztérikusan Amy.

- A parkban, miért? - kérdeztem, de már kinyomta.

5 perc múlva Amy hisztérikusan jött be a kapun. Felpattantam a helyemről és elindultam felé. Pont a punkoknál sikerült elkapnunk egymást.

- Gwen, hogy a picsába lehetsz ilyen szerencsétlen? - kérdezte dühöngve Amy.

- Miről beszélsz? - kérdeztem tőle értetlenül.

- A hátadról. - csapkodott össze vissza.

- Ja, hogy az. - mondtam és lesütöttem a szemem. Bűntudatom nem tudott lenni, hisz nincs miért.

- Hogy a kibaszott életbe szerezted? - kérdezte már egy ici-picit  nyugodtabban.

- Démon által. - mondtam.

- A kutyádat ne keverd bele. - mondta már megint idegesen.

- Na jó ezt nem éppen itt kéne megvitatni. -mondtam és ránéztem a punkokra akik ahogy észre vettem élvezik, hogy Amy kioszt. Egyedül csak a szöszi volt nem tömörödöm. Megint. Megfogtam Amy karba font kezét és elkezdtem húzni a pad felé ahol ültem.

- Gwendolyn, tudok menni egyedül is. - jelentette ki. Elengedtem a kezét és úgy mentünk tovább.

- 1. Tudod, hogy utálom mikor Gwendolyn-nak hívsz. 2. Az úgy történt, hogy Démon rám ugrott én meg a földre estem és egy szilánkos részre. 3. Kitől tudod? - mondtam és kérdeztem.

- 1. Nem érdekel. 2. Mit keresett a földön üveg? 3.William. - mondta.

- Nem tudom és Will-t megtalálom ütni. - mondtam, mire Amy elnevette magát.

- De ugye már jobban vagy? - kérdezte és végig mért.

- Nem, mert a szellememmel beszélgetsz. - mondtam szem forgatva. Amy játékosan belebokszolt a vállamba.

- Mit keresel itt amúgy? - kérdezte.

- Ki akartam szellőztetni a fejemet suli előtt. - mondtam és ránéztem a telefonomra amit idő közben elő vettem. 7:09-et mutatott. - Indulunk? - kérdeztem és felvettem a táskámat.

- Aha. - mondta és elindultunk kifelé. Mikor elmentünk a punkok előtt Liam gyorsan felállt.

- Amy beszélhetnénk? - kérdezte Liam. Amy rám nézett mire bólintottam.

- Persze. - mondta és Liam elvitte távolabb.

Amy bólogatott meg mosolygott, mint a tejbe tök. És csak akkor jutott az eszembe, hogy a punkok előtt állok mikor oldalra néztem, pont rájuk. Gyorsan vissza néztem Amy és Liam felé akik éppen megcsókolták egymást. Nem tudom meddig csókolózhattak, de már kényelmetlenül éreztem magam. Lassan elkezdtem lépkedni Amy-ék felé akik befejezték a "lenyeljük egymást" akciót. Amy mosolyogva nézett fel Liam-re. Liam pedig nyomott egy puszit Amy szájára. Mikor Amy észrevette, hogy közeledek felém nézett. Látta, hogy bajom van, de nem szólt semmit. Oda jött hozzám és megölelt.

- Mi a baj? - suttogta a fülembe. Gyengén megráztam a fejemet, majd elengedtem. 

- Szia Liam. - mosolyogtam a fiúra.

- Szia. - mondta és viszonozta gesztusomat.

- Öhm... Most már elrabolhatom Amy-t? - kérdeztem és az említett személyre néztem. Liam mosolyogva bólintott, majd egy utolsó csókot adott Amy-nek és vissza ment a többiekhez.

- Na mi a baj? - kérdezte meg Amy mikor elindultunk a suli felé.

- Nem tudom picit rossz kedvem lett, de semmi. Örülök nektek, Liam rendes fiúnak tűnik. - mondtam és össze kulcsoltam kezünket - félreértés ne essen nem vagyok leszbikus. - Amy ránézett a kezünkre és felnevetett. 

- Én is örülök nekünk. - mondta és meglengette az össze kulcsolt kezünket. 

- Amy, hogy képzelted, hogy megcsalsz? - szólalsz meg mögöttünk egy hang. Mindketten hátra fordultunk és Liam mosolygós képe fogadt minket.

- Elnézést, én raboltam el a hölgyet. - mondtam és elnevettem magam.

- Most az egyszer megbocsájtok. - mondta megadóan.

- Remek, akkor a hölgy az enyém marad amíg be nem érünk. - mondtam és elindultunk.

- Nekem ebbe nincs is beleszólásom? - kérdezte Amy.

-Nincs. -mondtuk mind a ketten.

Amy sóhajtott egyet és inkább csendben maradt. Az egész úton csendben voltunk. Mikor beértünk a suliba akkor szólaltam csak meg.

- Hát uram vissza adom önnek a hölgyet, ha nincs ellenére. - mondtam Liamnek.

- Fejezd be ezt a beszédet kérlek Gwen. És dehogy is, inkább csak örülök neki. - mondta és megcsókolta Amy-t. Elengedtem Amy kezét és már menni készültem csak előbb mondani akartam nekik valamit.

- Aztán le ne nyeljétek egy mást! - mondtam mire mind a ketten bele mosolyogtak a csókba. Én hátat fordítottam nekik és bementem az aulába.