3.rész

Sziasztok. Újabb rész. Bővültek a szereplők és Gwen-t más alakítja. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Elkerekedett szemmel néztem a villogó nevet. Nem vettem fel megvártam amíg leteszi. Mikor felnéztem a telefonból a kedves arcú punk fiú állt előttem.

- Ki volt az? - kérdezte kedvesen, mosolyogva.

- Az ex-em. - mondtam és vissza mosolyogtam rá.

- Mi a neved? - kérdezte és leült mellém. A szemem sarkából láttam, hogy a szöszi minket néz.

- Gwendolyn Black. De hívj Gwen-nek vagy aminek akarsz. - mondtam és elraktam a telefonom. - És mi a te neved?

- Liam. - mondta és ránézett a barátjaira. -Te is punk vagy? - kérdezte és vissza nézett rám.

- Mondhatni. Van egy piercingem, de majd még szeretnék. - mondtam és azt véltem felfedezni, hogy Lexie közeledik a többi punkhoz.

- Nem kedveled mi? - kérdezte én meg csak ránéztem egy "miről beszélsz?" fejjel. - Arról beszélek aki odament a fiúkhoz.

- Hát nem igazán. - mondtam, majd megláttam Amy-t amint közelít felénk.

- Szia...sztok. - mondta értetlen fejjel amikor meglátta mellettem Liam-t.

- Szia Liam vagyok. - mondta Liam és rámosolygott.

- Én meg Amy. - mondta és leült a másik oldalamra.

- Nem csatlakoztok hozzánk? - kérdezte Liam mikor felállt.

- Kösz, de nem. - mondtam.

Bólintott, majd vissza sétált a társaságához. Zavart, hogy Lexie próbál rámászni a szöszire bár nem igazán foglalkozott vele.

- Hát ez meg mit csinált itt? - kérdezte elképedve Amy.

- Idejött megkérdezni ki hívott. - mondtam és még mindig a szöszit néztem aki telefonozott.

- És ki hívott? - kérdezte. Ránéztem és végigmértem az arcát. Beszívtam a levegőt, majd egy nagy sóhaj kíséretében kifújtam.

- Jake. - mondtam. Amy arca elsápadt.

- Mit akart? - kérdezte üres tekintettel.

- Nem vettem fel. - mondtam és vissza néztem a szöszire aki minket nézett.

- Na és ki tetszik a punkok közül? - kérdezte most már vidámabban Amy. Rávezettem a szememet a szösziről.

- A kék szemű, szőke hajú. - mondtam. - Neked?

- Liam. - mondta lesütött szemmel.

Ránéztem az említettre aki pont Amy-t nézte. Visszanéztem Amy-re aki kiskutya szemmel nézett rám. Itt semmi jó nem fog kisülni.

- Gwen, tudod, hogy szeretlek. - mondta. Tudtam, hogy akar valamit.

- Mit szeretnél? - kérdeztem és hunyorogva rá néztem.

 - Liam számát. - mondta a szempilláját rebegtetve.

- Kérd el tőle. - mondtam.

- De nyuszi vagyok hozzá. - mondta és olyan szépen nézett rám, mint még soha.

Sóhajtottam egyet, majd felálltam helyemről. Hátamra kaptam a táskámat és ránéztem barátnőmre akinek csillogott a szeme.

- Majd később, most viszont felmegyek az aulába jössz? - kérdeztem.

Válasza csak egy bólintás volt és már állt is fel, felvette a táskáját és már mehettünk is. Elmentünk a punkok mellett, ránéztem Liamre ő csak rám mosolygott, viszonoztam gesztusát és már bent is voltunk. Elindultam a lépcső felé, de megkordult a hasam.

- Változik a terv. - mondtam és elindultam a büfé felé. Kígyózó sor állt, de szerencsére Will, Travis és James előrébb engedtek. Micsoda úri emberek. Kértem egy pizzát és már mentem is Amy-hez.

- Kapok? - kérdezte boci szemekkel.

Bólintottam, majd a felénél szétszedtem. Amy felpattant a helyéről át jött az én oldalamra és egy nagy puszit nyomott az arcomra. Felnevettem barátnőm reagálásán. Vissza totyogott a helyére és elkezdte majszolni a pizzát. Mikor beleharaptam a pizzába pont akkor jöttek be Liam-ék. Gyorsan elkezdtem enni a pizzát. Mikor befejeztem szóltam Amy-nek, hogy siessen, mert be fognak csengetni. Hah, jó ürügy mondhatom...

- Amy, edd már gyorsabban. - morogtam neki.

- Hagyjál már enni. - mondta teli szájjal mire felnevettem.

Átmentem Amy oldalára és elkezdtem bökdösni.

- Gwen, megehetném ezt a kicseszett pizzát anélkül, hogy piszkálj? - kérdezte és felnézett rám.

Megráztam a fejem és tovább bökdöstem. Amy egy szemforgatás kíséretében újra elkezdett enni.

- Amy kérlek siess már. - mondtam neki. És ekkor eszembe jutott valami amivel tuti, hogy gyorsabban fog enni. - Ha te így, én úgy. Nem kérem el a telefon számát. - mondtam és vissza ültem a helyemre.

Amy félre nyelt és elkezdett köhögni. Mikor befejezte a köhögést akkor gyorsan elkezdte enni a maradék pizzát.

- Ugye elkéred? - kérdezte aggodalmas arccal.

- Persze, de most menjünk. - mondtam és felálltam. 

- Milyen óra lesz? - kérdezte.

- Francia. - mondtam és elindultam a terem felé.

Mikor oda értem bementem és levágódtam a padba. Az arcomat neki nyomtam a hideg padnak és becsuktam a szemem. Kék írisze, szőke ég felé meredező haja és angyali arca lebegett a szemem előtt. Ezt a tökéleset varázst a csengő zavarta meg, amire összerezzentem. A diákok elkezdtek be özönleni a terembe. Mindenki elfoglalta a helyét. Parányi kis agyammal véltem felfedezni, hogy a barna hajú punk fiú tőlem jobbra ül egy paddal előrébb. Előre dőltem a székemen és úgy néztem rá.

Lélegzet visszafojtva néztem tetkóit. Tipikus nőcsábász a barátaival együtt le merem fogadni, bár Liam nem tűnik annyira annak, de ki tudja. Elmélkedésemet Will szakította meg avval, hogy egy cetlit nyújtott felém. Erre a mozdulatra a punk Will-re, majd rám nézett. Szemünk találkozott, pár másodpercig egymás szemébe néztünk, majd én fordítottam el a fejem és vettem el Will-től a cetlit. 

,,Nem nagyon szimpatikusak az új fiúk. Neked?''

Vállat rántottam, majd elraktam a cetlit. A tanár bejött és kezdődött az óra. Hál isten én folyékonyan beszélem a franciát, mert apai ágon a nagymamám francia. Az óra hamar elment bár unalmas volt, nekem legalábbis.

- Utálom a franciát. - nyavalygott mellettem Amy.

- Nekem semmi bajom vele. - mondtam és a felső aula felé vettem az irányt.

- Jó, de te félig francia vagy, ha úgy nézzük. - duzzogott.

 Megforgattam a szemem és benyitottam az ajtón. Liam pont velünk szemben állt. És beszélgetett a fekete hajú punkkal.

- Gyere te is, mert neked kell a száma. - mondtam és barátnőm felé fordultam volna, ha nem ment volna egy virág mögé. - Amy komolyan ennyire nyuszi lennél? - kérdeztem és oda ballagtam hozzá.

- De olyan helyes és mi van, ha nem tetszek neki? - kérdezte sápadtan. Megráztam a fejem, majd elindultam Liam és a fekete hajú felé.

- Sziasztok. Liam oda tudnád adni a telefon számodat? - kérdeztem meg tőle. Arca meglepettnek tűnt ezért gyorsan folytattam. - Nem nekem kell hanem Amy barátnőmnek, csak sajnos ő elég nyuszi, hogy elkérje ezért engem kért meg rá. - mondtam neki és ránéztem a fekete hajúra. Szegény nagyon próbált visszatartani az előtörekvő röhögőgörcsét, mondjuk megértem.

- Szólj Amy-nek, hogy jöjjön ide. - mosolygott diadal ittasan.

Bólintottam és fordultam, csak mikor megfordultam neki ütköztem valaki mellkasának. Felnéztem az illetőre és azt hittem meghalok. 

- S-sajnálom. - hebegtem, majd gyorsan kikerültem és elindultam Amy felé.

Elmondtam neki mi a helyzet és, hogy oda kéne neki mennie. Amy lassan oda kullogót kivörösödött fejjel. Liam csak mosolyogva lefirkantotta neki a számát és átnyújtotta Amynek. Tudtam, ha nem éppen Liam előtt állna és nem ő kérné el akkor visítva ugrándozna. Amy mondott valamit, majd gyorsan vissza jött hozzám. 

- Fogalmam sincs mit mondtál neki, de örök hálám. - mondta, majd a nyakamba ugrott.

- Örülök, hogy segíthettem. - mondtam mosolyogva.

Megszólalt a telefonom amire mind a ketten össze rezzentünk. Kivettem a táskámból és megnéztem ki az. Ismeretlen. Mégis ki hívna engem ismeretlenről?

- Haló? - szóltam bele a telefonba.

- Hello Gwenny. - ahogy meghallottam és megismertem a hang tulajdonosát azonnal kinyomtam. Amy fürkészte az arcomat, de semmi mást nem tudott leolvasni csak, hogy megrémültem.

- Hé, Gwen, minden rendben? - kérdezte.

- Jake volt. - mondtam miután felébredtem a sokkból.

- Mit akar mégis az a seggfej? - kérdezte Amy dühösen.

Hát igen... Egy nagy seggfej. Elég volt 1 hét és kimutatta a foga fehérjét. Az első pofon amit kaptam tőle azért volt, mert nem akartam, hogy megcsókoljon. Könnyek szöktek a szemembe az emlékek miatt.

- Nem tudom. - mondtam és letöröltem egy könnycseppet ami lefolyt az arcomról.

- Hé, ne sírj. - mondta Amy és megölelt.

Amy egy igazi jó barát. Ha kell üvölt velem, hogy miért vagyok egy nagy balfasz és ha kell akkor vigasztal. Szerintem már rég a kórházban feküdnék, infúziókkal a kezemben, ha nem lenne nekem. Volt egy nagyon rossz korszakom. Nem kívánom senkinek sem, hogy átélje azt amin én mentem keresztül. Visszaöleltem és vagy úgy voltunk 1-2 percig, a csengő zavart meg minket ami jelezte, hogy menni kéne órára.

                                                                 *~*~*~*~*

- Megjöttem. - üvöltöttem mikor becsuktam magam után az ajtót.

Levettem a kabátom, majd a cipőm és be lépkedtem a nappaliba. Ledobtam a táskámat a kanapéra és mentem a konyhába ahol anya sütött valamit.

- Szia kicsim. - mondta anya, majd rám mosolygott.

Nyomtam egy puszit anyu arcára és mentem is vissza ki. Felvettem a táskámat és felmentem a szobámban. Leraktam a sarokba és megindultam az ágy felé. Úgy ahogy voltam bedőltem és csak a plafont bámultam. Vagy 1 órán keresztül azon gondolkodtam mit akarhat Jake, majd mikor meguntam neki álltam a házijaimnak. Viszonylag a matek dogámat tudtam és kész, nem izgat a dolog. Fél óra alatt kész lettem a házikkal. Összeszedtem a pizsimet ami jelen esetben egy Ramones pólóból és egy fekete-fehér francia bugyiból állt. Bementem levetkőztem, majd beálltam a meleg víz alá. Most zuhanyoztam, hogy minél előbb kész legyek. Mikor végeztem szárazra töröltem magam és felvettem a pizsim. Lementem a konyhába ahol egy tálcára ki volt rakva a csoki darabos keksz.

Imádlak anya! Rávetettem magam a sütire és elkezdtem enni. Mennyei íze volt. Megettem a fél tálcát és felmentem. Megágyaztam és befeküdtem az ágyamba. El vettem az éjjeli szekrényemről a laptopomat és bekapcsoltam. Ameddig töltődött doboltam az ujjaimmal. Felmentem a közösségi oldalaimra. Semmi újdonságot nem véltem felfedezni csak annyi, hogy Liam megjelölt és, hogy bekövetett twitteren. Mikor meguntam a laptopozást kikapcsoltam és visszaraktam a helyére. Lekapcsoltam az éjjeli lámpám és vártam, hogy az álmok világa elragadjon. Aznap este kék szemmel, ég felé meredező hajjal és angyali arccal álmodtam negédes álmomat.