9.rész

Sziasztok! Öljetek meg, akasszatok fel.. Nyugodtan megérdemlem... Remélem az új rész kárpótol, majd titeket (: Nem mellesleg kezdtem egy új blogot amit nem egyedül írok. Még csak a prológus van fent, de remélem az tetszik (: Köszönöm a 1600+ megtekintés és a 8.részhez az 5(!!) komit. Imádlak titeket! Na nem fecsegek tovább, jó olvasást (:


Vajon ezek után minden napomat rettegésben kell, hogy éljem? Vagy Jake előbb utóbb feladja a hajkurászásomat? Tudom bármi lesz hatással lesz rám és a körülöttem élő emberekre. Amy, Will, Liam, a szöszi és Zayn, mert jól összebarátkoztunk.

3 nap telt el mióta az uszodában voltunk. Minden nap a rémálmok keltettek fel. Jake-el álmodtam mindet. Álmomban láttam ahogy megkínozza Amy-t csak, hogy vele legyek. Utána Will következett és így szép sorjában. Ám a mai álmom volt a legrosszabb.

*Visszaemlékezés*

Nem láttam semmit csak futottam. Futottam a korom sötétben. Mi vagy ki elől? Fogalmam nincs. Egy belső hang az suttogta, hogy közel van. Sírtam és már az erőm is elhagyott, de én csak futottam. Féltem. Rettegtem. Bármi amit eltudsz képzelni. Addig futottam ameddig el nem értem egy kis viskó szerűséghez. Mikor hozzá értem a kilincshez eltűnt. Remegtem mikor hátra néztem. Egy sötét ruhás alak volt mögöttem kezében egy kaszával. Szememet össze szorítva kezdtem el sikítozik hátha felébredek. Hazugság, hogy mi irányítjuk az álmainkat. Az elménk irányít, a rettegés és a félelem. A rettegés mely végig kísér az életünk rossz vagy jó részén. A félelem amit Jake iránt érzetem. És, hogy az elméhez nálam mi kapcsolódik? Talán az, hogy Jake fenyegetése jár az eszemben. A macska egér játéka.

A sötét ruhás, kaszás ember, már-már ordítozva közeledett felém. Kántált valamit, de nem értettem, hogy mit. Lefagytam. Nem tudtam megmozdulni. Afféle transzba estem. A kaszás ember előttem állt. Ajkai mozogtak még sem lehetett semmit sem hallani. Viszont letudtam olvasni mondani valóját: Úton vagyok.

*Visszaemlékezés vége*

Hogy mégis mit akart jelenteni? Fogalmam nincs. És, hogy miért ez a legrosszabb? Miért nem az amit a barátaimmal tesz? Mert Ő is ott volt. Végig nézte, hogy sikítozok, hogy sírok, remegek és nem tett semmit. És, hogy ki az az Ő? A szöszi. Gondolataimat a csengő zavarta meg.

- Min gondolkodtál ennyire? - állt mellém Will. Ő sem tud az álmaimról, úgy ahogy senki sem.

Értetlenül néztem rá. Adtam a hülyét hátha beveszi. - Nem gondolkodtam semmin, csak elbambultam.

Megrántotta a vállát, majd együtt kisétáltunk a teremből. - Gyere meghívlak egy... Mit kérsz?

Elnevettem magam Will viselkedésén amit ő egy szemforgatással díjazott. - Egy Pepsi elég.

- Hmm.. Mi történt? A nagy Gwendolyn Black Coca-Coláról átvált Pepsire? Ez történelmi csoda. -hüledezett. Kiöltöttem rá a nyelvemet és leültem egy asztalhoz.

Nem is meséltem. Amy és Liam biztonsági őrt játszanak mellettem Will-el együtt. Zayn legalább megért és hagy levegőhöz jutni. Mellesleg még az ominózus napján barátkoztunk össze. Vagy valami olyasmi... Jókat lehet a hülyeségein röhögni. Pl.: Tegnap eljátszotta a kedvemért Lexie-t, fuldokoltam a röhögéstől. A szó szoros értelmében. Szerintem mások is röhögtek nem csak én, mert az udvaron mutatta be. Még magassarkút (!!) is szerzett be, fogalmam sincs honnan. És a retikülről meg a sminkről ne is beszéljünk. No meg arról se, hogy elkezdett egy lánnyal így flörtölni. Ráadásul pont egy olyannal aki Lexie "nagy barátnője" és persze az azonnal tipegett hozzá elmondani.

Will rendelt és már jött is vissza. Leült és elém tolta a Pepsit. - Tessék hölgyem, az innivalója.

Mosolyogva elvettem, majd kicsavartam és ittam. - Köszönöm uram. Máris sokkal üdébb vagyok.

Will mosolyogva megrázta a fejét, majd elkezdte enni a HotDogját. Kiskutyus szemekkel néztem Will-re. Felsóhajtott, majd a felét odaadta nekem. Én mosolyogva nyammogtam rajta míg Will gyorsan befalta. Elvette a Pepsimet és ivott belőle. Mosolygott mikor egy szúrós pillantást vetettem felé.

Will ajkairól eltűnt a mosoly. Hátra akartam nézni, de féltem ki lehet az. - 9 óránál.

Hátra néztem és megláttam Lexie-t. A "barátnői" mellette álltak. Valakit nagyon keresett. Végig nézett mindenkin aki a büfé asztaloknál ült. Végül megtalált engem. Szúrós pillantások közepette jött felénk. Felém. Nagy vigyorral az arcomon álltam fel hozzá. Fogalmam sincs mit tettem, de örültem, hogy felidegesítette a dolog.

- Mi a baj, Hercegnő? Netán letört a körmöd? - vigyorogtam az arcába.

- Mégis, hogy képzeled, hogy kinevetsz amikor az egyik punk eljátssza, hogy egy ribanc vagyok? Nem vagyok ribanc! - kezdett el üvöltve hisztizni.

- Hát én evvel az állítással vitatkoznék. És miért? Netán zavar, hogy velem kijönnek a punkok veled meg nem? Mondjuk nem csodálom. - mondtam mire mindenki elkezdett "hű"-zni.

Feje elvörösödött, esküszöm, ha egy vonat lett volna a fején jött volna ki a gőz. - Idióta!

- Én meg Gwen. Örülök a találkozásnak, de most már mehetsz, mert várnak, hogy megcsinálják a körmöcskédet kedves Idióta. - azt a fejet látnotok kellett volna.

Nem szólt semmit csak sarkon fordult és hisztizve el rohant. Rohant? Inkább totyogott, mint egy pingvin. Sajnálom pingvinkék, nem akartalak titeket megbántani. Vissza fordultam Will-hez aki rosszallóan ingatta a fejét.

- Rossz fát tettél a tűzre Gwen. - mondta sejtelmesen.

Csengettek mielőtt válaszolhattam volna. Megrántottam a vállamat, majd mentem föcire.