8.rész

Sziasztok(: Elnézést, hogy eddig nem volt rész, nagyon röstellem. Remélem nincs harag. Jó olvasást és köszönöm a több mint 1000 megtekintést. I love you all<3

Szívem hevesen dobogott mellkasomban. Féltem. Féltem, hogy mi lesz most. Féltem Jake haragjától. Felsikítottam mikor egy nagy lendülettel kihúzott a medencéből. Ledobott a földre. Négykézláb voltam és a fejemet leszegtem. Szememet összeszorítottam, de így is jöttek belőle a könnyek.

- Gwen! - ordított Amy. Szememet kinyitottam felnéztem Jake-ra.

- Megmondtam, hogy megfizetsz ribanc! - ordította.

Futást észleltem Jake mögül. Mögé néztem és Liam-ék jöttek. Ő is köztük volt. Amy letérdelt mellém miközben szemét le nem vette Jake-ről. Jake megfogta a felkaromat és felrántott. Egy újabb sikoly jött ki torkomon. Még mielőtt bármit is tudtam volna csinálni, keze csattant arcomon. Még több könny indult útjára arcomon.

- Engedd el te barom! - üvöltött Amy.

- Ugyan Amy, te sem gondoltad komolyan, hogy nem váltom be az ígéretem. - mosolyodott el.

Olyan gyorsan történt minden. Abban a percben minden összejött. Valaki kirántott Jake kezei közül és maga mögé invitált nem épp gyengéden. Felnéztem az illetőre. Ő volt. A szöszi volt. Nem szolt egy szót sem egyik sem, csak szikrákat szórtak egymásra. Punkom arcára egy gúnyos mosoly került. De mielőtt még bármi olyat láttam volna Amy  maga felé fordított. Megfogta a kezemet és elkezdett rohanni velem, el Jake mellett. Értetlenül futottam utána. Mikor megálltunk hátranéztem, de nem láttam senkit.

- Hé, Gwen jól vagy? - kérdezte Amy.

Mivel a torkomban lévő gombóc miatt nem tudtam válaszolni ezért csak bólintottam. Ami szorosan magához ölelt. Furcsálltam, hisz scene és utálja az ölelést. Ennek ellenére vissza öleltem őt. Izzadtam, de a kezeim olyanok voltak mint egy jégcsap. Testem remegett Amy kezei között. Az eddigi csendet az én zokogásom törte meg.

- Amy. - szóltam neki remegő hangon. - Me-eg fog ö-ölni eng-engem. - zokogtam tovább.

- Dehogy fog. - nyugtatott. - Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - jobban kezdtem szorítani Amy estét mikor futást észleltem magam mögül.

- Gwen! - mondta hangosan az illető. Megfordultam és oda rohantam hozzá. Szorosan öleltem Will derekát és sírtam a mellkasába. - Amy, mégis mi történt? - kérdezte Will.

- Jake. - válaszolt szűk szavúan Amy.

- Mit csinált? - izmai megfeszültek körülettem ahogy ezt kérdezte.

- Kirántotta a vízből ledobta utána megint felrántotta és felpofozta. Utána jöttek Liam-ék én meg elhoztam. - válaszolt Amy és én elengedtem Will-t.

Will mögé néztem és eldöntöttem. Inkább meghalok, minthogy rettegésben éljek Jake miatt. Kikerülve Will-t kezdtem el vissza felé futni. Amy és Will egyszerre kiáltottak utánam. Nem érdekelt. Megkönnyebbítem a helyzetüket, így nem kell védőt játszaniuk életem végéig. Szememből újra folyni kezdtek a könnyek ezért alig láttam merre megyek. Persze amilyen ,,szerencsés" vagyok elestem és a földön magzat pózban sírtam tovább. Mégis miért? Miért kell Jake-nek megkeseríteni az életemet? Miért jó ez neki? Annyi kérdésem lenne, de egyre sem fog válasz jönni. Soha... Valaki hozzám ért mire összerezzentem és jobban elkezdtem sírni.

-  Shh, Gwen nyugi csak én vagyok. - szólalt meg Liam.

Kinyitottam a szemeimet - eddig le voltak csukva - és felnéztem Liam-re. Tökéletes mosolya megnyugtató volt és akkor eszembe villant a szöszi. Az Én Punkom. Vajon mi történhetett miután Amy elhozott?

- Liam, e-elment? - kérdeztem dadogva.

- Igen el, de ki volt ő? - kérdezte felvont szemöldökkel ami igen csak vicces volt ezért elmosolyodtam.

- Ő Jake, a volt barátom. - mondtam .

- Mégis mit akar? - kérdezte.

- Engem. Engem akar megölni illetve megkeseríteni az életemet. - mondtam leszegett fejjel.

- De mégis miért? - kérdezte.

- Mert én hagytam el őt és nem ő engem. Meg nem éppen szépen váltunk el. - válaszoltam és felnéztem rá. Értetlen arcot vágott.

- Azért akar  megölni, mert elhagytad? - kérdezte erőltetett nevetéssel. Én bólintottam. Nem. Nem ez az igazság. Nem akarom neki elmondani miért. Nem akarom elmondani, hogy miattam volt börtönben 1 év és 6 hónapot. Azt meg főleg nem, hogy miért. Egyszerűen képtelen voltam rá. - Ez egy pszichopata. - mondta eltorzult arccal.

- És mi történt? - kérdeztem miközben felálltam. Még mindig olyan voltam mint egy jégcsap.

- Miután Amy elvitt felnevetett mondott valamit és elment. - mondta.

- Valamit? Mégis mit mondott? - néztem rá félve.

- Azt, hogy még csak most kezdődik a játszma. - nézett mélyen a szemembe miközben ezt mondta. Szóval macska egér játékra készül.

- Hát akkor kezdődik. - mondtam inkább magamnak. - Menjünk vissza éhes vagyok. - mosolyogtam.

- Gyere, meghívlak egy hamburgerre. - mosolygott vissza rám.

A hamburger szóra összefolyt a nyál a számban. Sűrű léptekkel próbáltam Liam nyomában maradni, hisz mire ő lépet egyet addig én hármat - négyet. Mikor megérkeztünk a büféhez mindenki engem nézett. Nem csodálom az előző eset után. Mondtam Liam-nek, hogy leülök amíg ő várja a hamburgert. A pillantások mindenhol égették bőrömet. De egy. Csak egy volt olyan akié nem égetett hanem fagyosan hagyott. A szöszi.

Mégis mit tettem ellene, hogy utál? Ráadásul tiszta szívéből? Sóhajtottam egyet, majd ránéztem Liam-re aki éppen tartott felém a két jó nagy hamburgerrel. Mikor lerakta elém akkor felkordult a hasam mire Liam elnevette magát. Én csak nyelvet öltöttem rá és elkezdtem enni. Megijedtem mikor Amy dühös, nagy léptekkel közeledett Liam háta mögül. Azonnal felpattantam a székről és elkezdtem hátrálni.

- Amy, tudod, hogy szeretlek. - mosolyogtam rá a legszebb mosolyommal.

- Te idióta! És ha az az őrült még itt lett volna? Te nem gondolkodsz Gwen? - üvöltött az arcomba.

- De gondolkodok csak nem mindig. - mosolyogtam még mindig.

Amy megforgatta a szemét, majd hátat fordítva nekem ment beleülni Liam ölébe. Én is visszamentem és elnevettem magam mikor Liam éppen harapni akart egyet, de Amy gyorsabb volt és ő harapott. Biztos jól nézhettünk ki: Én fuldoklok a nevetéstől, Amy mosolyogva eszik, Liam kikerekedett szemmel néz egyszer Amy-re egyszer a hambira. Hát igen, tényleg jól nézhettünk ki.