1.rész

Sziasztok megjött az 1.rész. Remélem tetszeni fog.



- Elmentem. - üvöltöttem anyáméknak és már csaptam is be az ajtót.

A Mystic Grill-hez mentem, mert ott mindig letudtam nyugodni és gondolkodni is tudtam. Oda értem és rendeltem egy epres turmixot. Két perc múlva meg is hozták. Figyeltem ahogy az emberek ki-be járkálnak. Elvesztettem az időérzékemet miközben figyeltem őket. Mi lett velem? Egyre jobban hanyagolom a tanulást és helyette mással foglalkozok. Mint például most. Holnap téma záró matekból és itt vagyok. Igaz tudom az anyagot, de mindegy is... Megittam a turmixom és mentem is. Haza felé vettem az irányt. Miközben mentem pár mentő elhaladt mellettem én csak néztem utánuk és észre vettem, hogy előttünk álltak meg. Megállt bennem az ütő egy percre.

Mikor felébredtem bámészkodásomból elkezdtem futni. Mikor oda értem nagy kő esett le a szívemről. A szomszédhoz jöttek, mert rosszul lett.

- Mégis hol voltál? - kérdezte anyám.

- A Grill-ben. - adtam egyhangú választ és felmentem a szobámba.

 Bekapcsoltam a tv-t és csak üreges szemmel néztem. Kellemes illat csapta meg az orromat. És mint szokás szerint a gyomrom nyert ezért elindultam le a lépcsőn egészen be a konyháig ahol anya ügyeskedett.

- Szeretnél segíteni? - kérdezte mosolyogva.

Viszonoztam gesztusát és bólintottam.

- Mit kell csinálnom? - kérdeztem miközben mellé léptem.

- Zöldség pucolás. - mondta ki a legrosszabb rémálmomat. Na jó lehet túloztam, de akkor sem szeretek zöldséget pucolni.

Elfintorodtam, majd neki láttam. Hálát adtam az égnek, hogy 15 perc alatt végeztem. Beraktam a zöldségeket egy tálba és vettem elő még egyet, még egy kés és neki is álltam felvágni őket.
Fogalmam sincs anyu mégis mit csinál, de nagyon jó illata volt.

- Kész. - mondtam és mellé raktam a tálat.

- Köszönöm. - mondta a szemét le sem véve az ételről.

- Nincs mit. Kell még segítsek? - kérdeztem és felpattantam a pultra.

- Nem kell. - mondta és rám mosolygott.

- Hát akkor én mentem. Szólj, ha kész a kaja. - mondtam és kiindultam a kertbe.

Már besötétedett és lehetett látni a csillagokat. Lefeküdtem a fűbe és csak néztem őket. Telihold volt ezért világos volt. Egy hulló csillag ment el. Én becsuktam a szememet és kívántam.

 - Bárcsak... - kívántam, majd kinyitottam a szememet.

Mikor kinyitottam a kutyám éppenséggel felettem állt és rám nézett. Felnevettem mikor megnyalta az arcomat. Felültem és megöleltem. Démon egy rottweiler. Az én kis rottweilerem. Démon ledöntött és elkezdte nyalogatni az arcomat.

- Démon hagyd már abba. - parancsoltam rá nevetve.

Befejezte és leült mellém. Valamit nagyon figyelt, de nem tudtam mit. A szomszéd  felé nézett. Felállt mellőlem és mint aki megveszett elkezdetett ugatni és morogni. Füst kezdett el szállni a szemben lévő szomszéd házából. Pár másodperc múlva lehetett hallani a tűzoltó hangját. Gyorsan berohantam szólni anyuéknak.

- Anya, Apa kigyulladt Boersman bácsi háza. - üvöltöttem be és már futottam is ki.

A házunk előtti járdáig jutottam el csak, mert 5 fiú futott el előttem. A nagy füst miatt nem láttam egyiket sem, de viszont egy visszanézett. Kék szeme csak úgy világított a sötétben. Megbabonázott. Eltűnt. A szemem előtt csak az a kék szempár volt. Mikor visszafordultam már volt egy mentő, 3 tűzoltó és 4 rendőr. Anyáék oda mentek a rendőrökhöz a többi szomszéddal együtt. Oda mentem én is és szóltam anyunak, hogy megyek enni, ha nem baj.

- Anya én be mentem enni, ha nem probléma. - mondtam lehajtott fejjel, mert ha azok a fiúk benne vannak és én nem szólók semmit ugyan úgy bűnös vagyok.

- Rendben kincsem. - mondta anya, majd visszafordul a rendőrökhöz.

Én lassan beballagtam a konyhába és elkezdtem enni. Mégis kik lehettek azok a fiúk? És közük van a történésekhez? Megettem az ételt és beraktam a mosogatóba. Felmentem a szobámba összeszedni a pizsamámat és mentem is a fürdőmbe. Levetkőztem és beültem a forró vízzel teli kádba. Mikor a bőröm hozzáért a meleg vízhez felszisszentem. Bárcsak újra láthatnám azt a kék szempárt. Ezeken gondolkodva fürödtem le. Felöltöztem és kimentem a szobámba, beágyaztam. Kinéztem az ablakon és még mindig ugyanaz a káosz volt csak már a mentő elment. Visszamentem az ágyamhoz és lefeküdtem aludni. A kék szemmel álmodtam, miközben semmit nem sejtettem, hogy a kívánságom miatt holnaptól felfordul gyökerestől az életem.